A jogorvoslati jog garantálja az állampolgár részére valamely hatóság, hivatal, szerv egyedi ügyben hozott, érdemi döntése elleni kifogás lehetőségét. Megkülönböztetünk rendes és rendkívüli jogorvoslati formákat, a fellebbezés a legáltalánosabb rendes jogorvoslati kérelem elnevezése.
A jogorvoslathoz való jog alkotmányos alapjogunk, az Alaptörvény szerint „mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”
Az alkotmánybírósági gyakorlat az elmúlt két évtizedben pontosan meghatározta a jogorvoslati jog keretét, feltételrendszerét. Ennek értelmében, akkor hatékony a jogorvoslat, ha az elbírálás során érvényesül a ténylegesség és hatékonyságegyüttes feltétele. Ez a szervezetrendszer kialakítása során egy magasabb fórumhoz vagy más szervhez fordulás lehetőségében jelenik meg. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint már az egyfokozatú fellebbviteli rendszer is garantálja a jogorvoslattal szemben támasztott alkotmányos követelményt. A megtámadható döntések köre is pontosan meghatározott, miszerint az egyedi ügyben született, érdemi döntések esetén biztosítani kell a jogorvoslás lehetőségét. A hatósági döntésről megfelelő időben történő tudomásszerzés és döntések indoklása adja a jogorvoslati jog alapját, az indoklás nélkül az ügyfél nem tudná mire alapozni a kérelmét (TURKOVICS, 2011).
A jogorvoslati jog a korlátozható alapjogokközé tartozik, amennyiben szükségességi vagy arányossági követelmények igénylik. A jogorvoslati jog az alapján, hogy jogerős vagy nem jogerős határozattal szemben kívánják benyújtani két nagy csoportra oszlik, megkülönböztetjük a rendes és a rendkívüli jogorvoslathoz való jogot. A rendes jogorvoslatmég nem jogerős döntés ellen, míg a rendkívüli egy már jogerőre emelkedett határozattal szemben nyújtható be. Polgári eljárásjogban a perorvoslatkifejezés használatos.
A fellebbezés a rendes jogorvoslatok közé tartozik, amely az ügyfél kérelmére indul és a végrehajtás tekintetében halasztó hatállyal bír. A halasztó hatály azt jelenti, hogy amíg az újabb ügy jogerősen nem kerül elbírálásra, addig a fellebbezéssel megtámadott döntés nem végrehajtható. Mind a közigazgatási döntések ellen, mind a bírósági határozatokkal szemben, amennyiben törvény nem zárja ki, helye van fellebbezésnek.
A közigazgatási döntés elleni fellebbezésnek akkor van helye, ha a határozatot a járási hivatal vezetője, a helyi önkormányzat szerve, vagy rendvédelmi szerv helyi szerve hozta és a döntést nem nyilvánították azonnal végrehajthatónak, valamint, ha a törvény kifejezetten megengedi. Egyéb esetekben más rendes vagy rendkívüli jogorvoslati eljárás vehető igénybe.
Fellebbezni csak a megtámadott döntésre vonatkozóan, közvetlenül összefüggő okból, illetve a döntésből közvetlenül adódó jog- vagy érdeksérelemre hivatkozva lehet és a fellebbezést benyújtó ügyfélnek indoklási kötelezettsége is van. A fellebbezésben olyan új tényre lehet hivatkozni, amelyről az elsőfokú eljárásban az ügyfélnek nem volt tudomása, vagy arra önhibáján kívül eső ok miatt nem tudott hivatkozni. A fellebbezésre jogosult ügyfél a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról vissza nem vonhatóan lemondhat. A fellebbezést másodfokú hatóság bírálja el, amely során a megtámadott döntést és az azt megelőző eljárást is megvizsgálja. Az ügyfél a véglegessé vált döntés ellen közigazgatási pert indíthat.
A bírósági szervezetrendszer hierarchikus felépítéséből kifolyólag a bíróságok határozatai ellen benyújtott fellebbezések az egy szinttel magasabb bíróságokhoz nyújthatók be. A polgári eljárásokban másodfokon a járásbírósághoz, valamint a közigazgatási és munkaügyi bírósághoz tartozó ügyekben a törvényszék, a törvényszékhez tartozó ügyekben az ítélőtábla, míg az ítélőtáblához tartozó ügyekben a Kúria ítélkezik. A büntető eljárásokban másodfokon jár el a törvényszék a járásbíróság hatáskörébe, az ítélőtábla a törvényszék hatáskörébe, a Kúria az ítélőtábla hatáskörébe tartozó ügyekben, és harmadfokon jár el az ítélőtábla azokban az ügyekben, amelyekben elsőfokon a járásbíróság járt el, illetve a Kúria azokban az ügyekben, amelyekben elsőfokon a törvényszék járt el.
A bírósági határozat a jogerőre emelkedését követően nem támadható meg fellebbezéssel.
FORRÁSOK
Magyarország Alaptörvénye
2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról
2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról
2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról
2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról
2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról
TURKOVICS István (2011) A jogorvoslathoz való jog megfelelő gyakorlati alkalmazhatóságának feltételei az alkotmánybíróság gyakorlata alapján. Sectio Juridica et Politica Tomus, 29. évf. 2. sz. pp. 333–350. ISSN: 0866-6032
71/2002. (XII. 17.) AB határozat
630/B/2005 AB határozat
22/1995.(III.31.) AB határozat
53/2002.(XI.28.) AB határozat
