Az I. világháborús harcok rendkívül magas emberáldozatot követeltek a szembenálló felektől. A háború során a férfi lakosság 18-50 év közötti katonai szolgálatra alkalmas korosztályának szinte minden tagja érintett volt. E korosztály tagjainak jelentős része a háború során elesett, megsebesült vagy hadifogságba került. Nagyon sokukat a halálukat követően nem tudták a családjuk, szeretteik körében végső nyugalomra helyezni.

A Hősök Emlékét Megőrző Országos Bizottságnak – mely már a világháború kitörését követő évben, 1915-ben megalakult – az volt a célja, hogy a háborúban elesett hősök emlékét méltóképpen megőrizzék. Ennek hatására az 1917-es VIII . törvénycikkben a háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről határoznak, majd 1924-ben az 1914/1918. évi világháború hősi halottjai emlékének megünnepléséről szóló törvénycikket fogadnak el.

Előadásomban a levéltári források és a korabeli sajtó segítségével kívánom bemutatni, hogy miként és hogyan szervezték meg az emlékműállításokat Békés megyében az 1920-as években. A prezentációmban arra is kitérek, hogy az emlékművek miként képviselik a kollektív és az egyéni gyászt.

Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem Történelem majd Szociológia alapképzést. Jelenleg az SZTE BTK Történelem MA I. évfolyamos hallgatója vagyok. Kutatási területem Békés megye története, különös tekintettel az 1914-1949 közötti időszakára. Konferencia részvételek mellett, kutatási témámból jelentek meg az első publikációim. 2016 óta a Belvedere Meridionale munkatársaként szerzek szakmai tapasztalatot.