Nagyillés János előadásában elmondja: Ovidius tankönyvnek, sőt tankölteménynek álcázott Ars amatoriája, Szerelemtana tipikusan ovidiusi munka abból a szempontból, hogy költőjük a két első, férfiaknak írt könyv után mintegy Venus dorgálásának hatására a szerelmeskedés tanában kiművelt férfiakkal szemben immár védtelen hölgyek számára egy harmadik könyvet ír. A férfiaknak és a nőknek szánt könyvek végül párbeszédet folytatnak egymással - a metaforikusan harcként, háborúként felfogott AMOR (szerelem / szexuális vágy) két oldalának taktikája egymásnak feszül. De nem csökkenti-e a tananyag hatékonyságát, ha mindkét nem megismerkedhet a másiknak szánt tanítással? Egyáltalán milyen kép bontakozik ki a nőről Ovidius Szerelemtanána harmadik könyvéből? Ovidius kiváló pszichológus: vajon mire elég ezen a téren empátiája? A költő szigorúan a tapasztalatot nevezi meg tudása forrásaként - vajon milyen tapasztalat birtokában oszt szerelmi tanácsokat nőknek? A program szervezői: Ókortudományi Társaság Szegedi Tagozata, az SZTE BTK Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszéke, az MTA-SZTE Antikvitás és Reneszánsz: Források és Recepció Kutatócsoport és az Eötvös Loránd Kollégium Quadrivium Műhelye.