Szlovákiai történész előadása karunkon

2017. április első hetében az Erasmus oktatói-program keretében a Politológiai Tanszék vendége volt Vajda Barnabás, a szlovákiai Selye János Egyetem Történelem Tanszékének oktatója. Vajda Barnabás 2005-től oktat és kutat a Selye Egyetemen, 2015-ben történettudomány habilitált docense lett a Pécsi Tudományegyetem Történelem Tanszékén. 2016 –től a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Cold War History Research Center tudományos tanácsadó testületének tagja. Közel tíz éve kutatja a budapesti Nyitott Társadalom Archívum levéltár anyagait, amely nyomán 2011-ben könyvet írt „Egy szabad hang Kelet-Európában – A Szabad Európa Rádió tevékenységéről a hidegháború alatt” címmel. 2015 elején jelent meg „Hidegháború és európai integráció – Régi és új értelmezések a 20. század második felének történeti értelmezéséhez” című monográfiája, 2016-ban pedig az ő szerkesztésében jelent meg a „Forms of Political and Media Propaganda in Central Europe, Czecho-Slovakia and Hungary (1938-1968)” című monográfia.

2017. április 3-án, a Karunkon tartott előadása is ezeket a témaköröket érintette: „A hidegháborús propaganda. A Szabad Európa Rádió példája”. A Szabad Európa Rádió (Radio Free Europe) megalakulását a második világháborút követő nemzetközi politikai viszonyok indokolták. A Szovjetunió kiterjesztette hatalmát Kelet-Közép-Európára és ráerőltette saját politikai rendszerét. Az Egyesült Államok kormánya a szovjet terjeszkedés feltartóztatása érdekében 1947-ben egy olyan magánszervezet létrehozását kezdeményezte, amely a szovjet befolyás alá került kelet-közép-európai lakosság számára a polgári demokrácia híreit és értékeit kívánta sugározni. 1949-ben megalakult Szabad Európa Bizottság, majd ennek égisze alatt a kelet-európai országok nyelvein megszólaló Szabad Európa Rádió. 1950. augusztus 4-én kísérleti jelleggel beindították a magyar nyelvű adást is, amely 42 éven át, 1993. október 31-i megszüntetéséig közvetítette a magyar hallgatók számára a nyugati demokráciák információit.

Kutatásainak forrásvidékével kapcsolatban Vajda Barnabás elmondta, hogy az állambiztonsági anyagok mellett immár más típusú levéltári anyagok is egyre fokozottabb figyelmet kapnak. Miután véget ért a hidegháború és a Szabad Európa Rádió kivonult Kelet-Európából, hozzáférhetővé váltak 1989 előtti műsorainak háttéranyagai, lehetségessé vált e jellegzetesen hidegháborús tömegtájékoztatási eszköz kritikus mérlegelése, értékelése. Ehhez kiváló forrásanyagként szolgál a SZER archívuma, amelynek egy része az Egyesült Államokba, másik része Budapestre került. A Szabad Európa Rádió belső dokumentumait, köztük a bizalmas belső levelezést és a CIA-kapcsolatot illető anyagokat a Stanford Egyetem mellett működő Hoover Institute irattárába helyezték el, míg a levél- és könyvtári hagyaték másik részét az Open Society Archives (OSA) Budapest kezeli.

Utóbbi esetében kiemelt jelentőségűnek tekintette az előadó a SZER kutatóosztálya által készített elemzéseket, amelyek jelentős történeti forrásértékkel rendelkeznek. A SZER egyfelől része volt az amerikai „politikacsinálásnak”, így anyagai mintegy sűrítve tartalmazzák a hidegháborús kelet-nyugati kapcsolatok folyamatát, hullámzásait, változásait stb. Másfelől a rádió képes volt alternatívát nyújtani a kontrollált kommunista sajtó ellenében. A SZER-ben gyakorolt nyugati színvonalú sajtóminőségre törekedő hírválogatásnak, -elemzésnek és -szerkesztésnek az lett az eredménye, hogy az anyagok nagyon érzékletesen tükrözik a rádió mindennapi percepcióját, a rádiónak a kommunista országokra, főleg azok társadalmaira gyakorolt hatását. Ebből következően a SZER kutatóosztályának anyagai nemcsak az elemző-értékelő politikai újságírás fénykorának dokumentumai, hanem a hidegháborúra, benne a kommunista pártok uralta Kelet-Európa történetére vonatkozó isme-retek gazdag tárháza is.

Az elhangzottak illusztrálására vetítésre került a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásainak egyik legnevesebb szerkesztőjéről készült portréfilm is. Révész Béla egyetemi docens ehhez háttér-információként elmondta, hogy az 1988-ban az első független dokumentumfilmes csoportként megalakult „Fekete Doboz” munkatársai 1989 tavaszán közel száz órányi anyagot forgattak Münchenben a rádió magyar szerkesztőségében. Ennek keretében készült Ekecs Gézával, ismertebb rádiós nevén Cseke Gézával egy hosszabb beszélgetés. Az újságíró 1949-ben menekült nyugatra. Először Párizsban telepedett le, ahol migráns lapokba és folyóiratokba írt cikkeket, majd 1951-ben Münchenbe ment, ahol a Szabad Európa Rádió belső munkatársa lett. Elsőként szervezte meg a hatvanas évek elején a rádió zenés szórakoztató műsorait, a fiatalok körében rendkívül népszerűvé vált „Teeanger party”-t, „Délutáni randevú”-t. Ennek vonzereje nemcsak a rockzenei újdonságok Magyarországon ekkoriban még ritkán hallható slágereinek bemutatása volt, hanem abban is, hogy a hallgatók levélben eljuttathatták kívánságlistáikat is Cseke Gézának. Bár többnyire jeligével adták fel a müncheni postafiók címére a magyar fiatalok ezeket a leveleket, a magyar állambiztonsági szervek szoros ellenőrzés alatt tartották a beazonosított feladókat, olykor kémkedéssel is megvádolva a slágerek megrendelőit. Ennek a közel negyedszázados levelezésnek a dokumentumai is a Nyitott Társadalom Archívumában olvashatók.

Az előadás után levetített film egyébként ősbemutatónak is tekinthető, ugyanis a mindeddig feldolgozatlan anyag az RTL-Klub kérésére került éppen most megszerkesztésre. A tévécsatorna ugyanis a Szabad Európa Rádió történetével foglalkozó műsora keretében kívánja a „Fekete Doboz” filmjét is bemutatni.