Kultúra
„Pataka, pátáká, peteke, badaga, bádágá, bedege”. Akik számára ez a néhány szótag netán értelmetlen zagyvaságnak tűnik, azoknak üzenem: valóban az, ám egy beszédtechnika óra keretében mégis nemcsak szórakoztató gyakorlatot lehet belőlük fabrikálni, de a gyakorló esetleges beszédhibáira is kiválóan rá lehet bukkanni általuk. Erről és még sok minden egyébről is meggyőződhettek azok, akik ellátogattak a Szegedi Nemzeti Színház nyílt napjára október 15-én.
Harminc év, tizenhárom lemez: Zorán az a színfoltja a magyar zenei palettának, aki mondanivalóját egyrészt múlhatatlan emberi érzésekből, másrészt az adott kor hangulatából meríti, ezért mindig aktuális tud maradni.
„Ha nem megy, nem kell, hogy úgy repülj, mint egy nagy madár. Repülj úgy, mint egy fecske. A fecske nagyon hasznos kismadár” – szólt október 6-án este a régi zsinagógában, az Alterra – Kortárs Előadóművészeti Központban. Tömör életbölcsesség zenei aláfestéssel – ez is lehetett volna a mottója a Without frontiers (Határok nélkül) címet viselő koncertnek.
„Itt, Szegeden a multikulturalizmus nem szlogen, hanem mindennapi valóság” – ezekkel a szavakkal kezdte Erdélyi Ágnes, a Grand Café vezetője azt a Kiš-esszé-szimpóziumot, amely október 17-én rendhagyó és izgalmas módon közelítette meg a kulturális sokszínűség nevében is Danilo Kiš műveit.