Kultúra
„Színpadi emberré változtatom Kékszakállt, aki azért alkalmas Kékszakáll szerepének eljátszására, mert meggyötört és erősen tapasztalt a nőkkel való viszonyában, de pont azért ilyen konfliktusos, mert Kékszakállt játszik állandóan, és már nem is tudja, hogy ő Kékszakáll-e vagy önmaga” – nyilatkozta lapunknak Juronics Tamás.
Nem ítélkezik, csupán megmutat: talán ez a legnagyobb erénye a Becsületjáték című darabnak, melyet az egyetem Kulturális Irodája és a Szegedi Nemzeti Színház közös produkciójaként láthattunk az Őszi Kulturális Fesztiválon. A darab egy ötvenes évekbeli hétköznapon keresztül ábrázolja egy család életét, annak széthullását és az egymásra találás lehetőségét.
„A siker számomra az, ha a nézők azt értik, amit szeretnék, hogy értsenek. Hogy megtapsolnak vagy visszahívnak, az csak ebből következik – a néző a szöveggel és általam olyan utat jár be, amit különben nem tenne meg” – mondta lapunknak Mácsai Pál.