Közel a barlangunkhoz, volt egy kicsiny patak,
Ott csörgedezett, egész száraz nyáron át,
Amikor megszülettem. Késő augusztus egyik éjjelén, esett –
Mennydörgés ébresztett minket. Homokszemek törtek utat
A kis tölgyfa durva levelein, a zuzmós sziklákon,
És az eső zuhogva zúdult le a dombon,
A szél nedvességet fújt az üregbe, miközben levél, cseppenő eső
Hangját és átázott ágak suhogását hallgattam a szélrohamban.
És akkor a kicsiny patak zenéje megváltozott –
sziklazuhanást hallottam,
Ami új fodrok csobogását hozta, halkabb hangúakét.
Ahol az új fodrok voltak, iváskor zavaros víz izgatta fogaim,
Arra gondoltam, milyen érzékeny a szikla egyensúlya és hogyan
Zenélt a vihar, amikor megváltoztatta körülöttem a földet.