Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Közel háromszáz szakember részvételével háromnapos Emlőrák Szimpóziumot tartottak péntektől a Szegedi EmlőCentrum szervezésében a SZTE kongresszusi központjában. A fórum első napján tudományos továbbképzéseken vehetnek részt az érdeklődő szakemberek, szombaton különböző workshopok keretei között adhatták át egymásnak gyakorlati tudásukat, a vasárnap pedig a tudományos együttműködés jegyében telt, ahol arról esett szó, hogyan lehetne Magyarországon többcentrumos vizsgálatokat elindítani. A konferencia során főként a különböző magyarországi tapasztalatokat hasonlították össze a résztvevők, de nemzetközi öszszefüggésben is vizsgálták a mellrákszűrés eddigi hatásait, elterjedését, hasznosságát.
A szervező központot az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum azon egységei hozták létre, amelyek kapcsolatba kerülnek az emlőrákos beteggel, tehát a patológiai intézet, a képalkotó ellátó intézmény, a radiológiai klinika, a Nemzetközi Egészségügyi Központ, a sebészeti klinika, az izotóp diagnosztika és az onkoterápiás klinika együtt. Egy ilyen szervezetben azok, akik az emlődagantos betegekkel foglalkoznak, specializálódhatnak, hogy lehetőleg csak ezzel foglalkozva nagyobb szakértelemmel lássák el a betegeket. Magyarországon ez az első ilyen centrum. A centrum létrejöttének alkalmából szervezték a konferenciát, amelyre minden olyan szakma képviselőit meghívták, akik az emlődaganatos betegek gyógyításával foglalkoznak.
Kahán Zsuzsanna, a centrum egyik alapítója elmondta lapunknak, „mivel Magyarország csatlakozott az európai országokhoz a szűrésben, így hazánk a szűrés hatékonyságát és minőségét illetően elfogadható szinten áll.”
Magyarországon 2001-ben vezették be az Egészséges Nemzetért Programot, a „magyar nép egészségének javítása érdekében”. Ehhez az egészségügy tizenhét területén vezettek be változtatásokat, többek között a mammográfiás szűrésben is. A program szerint interdiszciplináris, tehát ÁNTSZ-szervezőből, radiológusokból, citopatológusból, sebészből és klinikai onkológusból álló csoport végzi a szűrő, diagnosztikus és terápiás feladatokat. A céllakosságot – tehát a negyvenöt és hatvanöt év közötti nőket – kétévente hívják szűrésre, az eredményeket, akár pozitív, akár negatív felmérik, és nyomon követik. Az eddigi eredmények nagyjából fedik a hazai és az európai protokolláris követelményeket, bár a megjelenési arány elmarad a kívánatostól, hangsúlyozta Péntek Zoltán, az Országos Mammográfiás Szűrési Munkabizottság tagja. Sajnos még szomorúbb, hogy a műtétre javasolt páciensek jelentős része nem követhető, nem mennek el a beavatkozásra, egyszerűen eltűnnek a rendszerből, illetve a szűrőcentrumok adatközlése is hiányos.
Európában már alig van olyan ország, ahol ne lenne nemzeti emlőrákszűrés, tehát ne hívnának be minden, a megfelelő korosztályba tartozó nőt szűrésre. A szakember hozzátette, „az európai országokhoz viszonyítva ugyan nem vagyunk a legjobbak között, de nem is lehetünk, minthogy ebben a rendszerben még csak három éve zajlik emlőszűrés Magyarországon. Bár a minőség elfogadható, azonban a részvételi arány alacsony.”. Ennek egyik oka az, hogy Magyarországon a primer prevenciós vizsgálatokat az embereket nem tekintik fontosnak, így csak akkor fordulnak orvoshoz, ha panaszuk van. Emellett az alacsony részvételi aránynak szervezési okai is vannak: sok mammográfiás vizsgálati eredmény nem kerül a rendszerbe, mivel a nőknek több helyen, illetve alkalommal is lehetőségük adódik a vizsgálatra.