2014. október 25., szombat English version
Hírek  --  Archívum  --  2005  --  1. szám - 2005. január. 24.  --  Egyetemi élet
A középiskolás diákoknak még többnyire nem szokott gondot okozni az, hogy mit egyenek ebédre, mert vagy a szüleikkel laknak még, és otthon főznek rájuk, vagy a kollégiumi ellátás biztosítja számukra a reggelit, ebédet és vacsorát. Aztán a gyerek elszakad otthonról, és a kollégiumban már nem kérdezik meg tőle, ebédelt-e. Ilyenkor jönnek a szendvicsekkel teli hosszú hónapok, aztán beleszeretünk Zacskós Levesbe, és amikor szakítunk vele, mert már ránézni sem tudunk, megpróbálkozunk a paprikás krumplival.
A SZTE Élelmiszeripari Főiskolai Kar tanáraival beszélgettünk a hallgatók étkezési szokásairól, és az ezekből adódó problémákról. Véha Antal szerint „a zacskós leves pozitív példa, mert a sok ízfokozó és sűrítő E-számú adalékanyagot meg egyebet leszámítva, szárított zöldségek, galuska vagy húsgombóc van benne, az is a pozitívuma, hogy meleg étel. Ez az, ami túl ritkán kerül a tanulóifjúság gyomrába. A száraz koszt és az egyoldalú táplálkozás hatásait már legalább ötven éve kutatják, így tudjuk, hogy ez az étrend károsan befolyásolja a szervezetet. Szeretnék optimista lenni olyan értelemben, hogy a zacskós ételek elkészítésének sikerélménye után a diákok talán megpróbálják valódi hozzávalókból is elkészíteni az ételt, és ha azzal is sikerrel járnak, kedvet kapnak a főzéshez.”
Persze, aki mégis szakemberre bízná az étel elkészítését, az Szegeden számtalan lehetőség közül választhat a hamburgeres bódétól a luxus étteremig. Az Aradi Vértanúk terének környékén nincsen hiány menzából, gyors vagy hagyományos étteremből, hamburgeresből, pultból és bódéból – aki éhes, ehet. A volt egyetemi menzák, mint a Diáktanya vagy az Irinyi bisztró még működnek, bár a vezetőik szerint hiába van több egyetemista Szegeden, mégis csökken ezeknek az éttermeknek a látogatottsága. A legtöbb ilyen kifőzde erőssége a menürendszer, többnyire három- és négyszáz forint körüli összegért adnak levest és húsos főételt, és ez a rendszer nagyon népszerű a fiatalok között. Ennyi pénzért még akkor is megéri megvenni az ételt, ha esetleg melegebb a koszt, mint finom, mert mégiscsak jut az ember gyomrába valamennyi zöldség is, hús is. Vegetáriánus ételeket is lehet találni a legtöbb helyen, mint amilyen a rántott karfiol, a rántott gomba vagy a francia burgonya, de meg kell hagyni, gyakran a saláta még mindig savanyúságot jelent. Mind a SZOTE-menza, mind a Diáktanya üzletvezetője szerint sok diáknak kevés a pénze, többen vannak, akik csak egy főzeléket vesznek, és nem jut több meleg ételre. Hogy jót, de valamivel olcsóbban ebédelhessenek, sokan vesznek zóna adagot, így nem túl drágán ehetnek azt, amit megkívánnak, és nem kell a menühöz ragaszkodni. A belváros menzái között nagy a verseny, hiszen egymástól néhány saroknyira legalább öt helyen lehet ebédelni, ezért az üzletek megpróbálnak valami alapján megkülönböztethetőek lenni: egyik helyen a házias ízekre fektetik a hangsúlyt, másutt a minél szélesebb választékkal kecsegtetnek, a harmadik helyen divatos ételeket tesznek a menübe, és így tovább. Persze vannak olyan éttermek is, amiknek nem a lyukas zsebű egyetemisták a célközönsége, hanem azok a – lehetőleg külföldi – hallgatók, akiknek nem számít, hogy az ásványvíz árából másutt meg lehet ebédelni.
A gyorséttermek népszerűsége még mindig töretlen, bár ezeknek a vendéglátóipari egységeknek inkább a gyerekek és a tinik alkotják a törzsközönségét, mert a jelenlegi trendek hatására az önellátó fiatalok inkább fordítanak egészségesebb – vagy annak vélt – ételekre pénzt.
P. Zs.
Bezár