Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Életének nyolcvanadik évében, 2005. január 24-én elhunyt dr. Tandori Károly Kossuth- és Széchenyi-díjas matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára, az egyetem díszdoktora és professor emeritusa, a nemzetközileg kiemelkedő magyar matematikai analízis büszkesége, Szeged köztiszteletben álló nevezetes polgára.
1925. augusztus 23-án született Újvidéken, ahol édesapja, idős Tandori Károly tetőfedő mester volt, édesanyja, Varga Julianna pedig egy bácsfeketehegyi földműves családból származott. A kis család a város egy tisztán magyarlakta részén élt, amit elkerülte a kevéssel azelőtt hivatalossá vált szerb szó. 1930 nyarán azonban kiutasították őket Jugoszláviából, szüleivel együtt így az ötéves Tandori Károly első szegedi éjszakáját menekültként egy iskolai tornaterem padlóján töltötte.
Ifjú Tandori Károly 1932-től négy évig az Újszegedi Állami Népiskolába járt, majd 1936-ban a Baross Gábor Gimnázium diákja lett, amely akkor (a mai Vedres István Szakközépiskola épületében, a Horváth Mihály utcán) az egyetem gyakorlógimnáziuma volt. A végig kitűnő diák ott érettségizett 1944-ben, és felvételt nyert a Budapesti Műegyetem kultúrmérnöki szakára. A háború miatt a tanulmányait mégis inkább itthon, a Szegedi Tudományegyetem matematika-fizika tanári szakán kezdte meg 1944 őszén.
Az első évben annyira beleszeretett a matematikába, hogy itt is maradt. Többen felfigyeltek tehetségére, már másodéves korától díjtalan gyakornok volt, és Kalmár László, Riesz Frigyes és Szőkefalvi-Nagy Béla, a három professzor előadásainak hatására az is hamar eldőlt, hogy a matematikai analízis művelője szeretne lenni, mert úgy érezte, hogy „azzal mindent meg lehet oldani”. 1948 végén szerzett diplomát és 1949. január l-jével tanársegédnek nevezték ki az egyetem Bolyai Intézetébe. Első tudományos eredményei hozták meg számára a budapesti utazást: 1951 elején három évre Alexits György professzor aspiránsa lett a Műegyetemen. A fővárosi kulturális élet élvezete mellett az első nagy matematikai eredmények is gyorsan megszülettek, kandidátusi disszertációját 1954 januárjában védte meg és Szegedre hazatérve adjunktusként folytatta munkáját a Bolyai Intézetben.
Kutatási területei a matematikai analízis klasszikus kérdésköreihez csatlakoztak. Ezeket legrégebben még Fourier francia matematikus kezdeményezte a 19. század elején a hővezetés leírására, de a kérdés, hogy mely függvényeket lehet szinusz és koszinusz függvények végtelen tagszámú összegeivel előállítani, sok más területen vált fontossá. Hasonló jelentőségű volt az ortogonális polinomok szerinti sorfejtések problémaköre, és általában az ortogonális sorok konvergenciájának az elmélete. Az ortogonális sorokról szóló tízrészes cikksorozata a klasszikus matematikai analízis egyik csúcspontja, melyért 1961-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
A Magyar Tudományos Akadémia 1965-ben választotta tagjai sorába. Maga körül nemzetközi rangú iskolát teremtett, számos sikeres kutatót nevelt ki. Hat nemzetközi matematikai szaklap szerkesztőbizottságában dolgozott fáradhatatlanul, egynek sokáig a főszerkesztője volt. Szakmai kitüntetései között szerepel a Szele Tibor Emlékérem (1983), az MTESZ-díj (1994), intézetünk Szőkefalvi-Nagy Béla Emlékérme (2001) és az Akadémiai Kiadó Nívódíja (2001). 1992-ben Szent-Györgyi Albert és Széchenyi-díjjal is kitüntették.
Tíz évig volt a Szegedi Akadémiai Bizottság alelnöke és húsz hosszú évig vezette a Tudományos Minősítő Bizottság Matematikai és Számítástudományi Szakbizottságát. Az egyetemen belül a Bolyai Intézetnek összesen 13 évig volt igazgatója, a Természettudományi Karnak pedig hat éven át dékánja. Bár a párttagságra történt meghívásokat rendre visszautasította, az előző rendszer is csak kitüntetni tudta. Szeretett városa és egyeteme is megbecsülte: 1994-ben, amikor Pedagógus Szolgálati Emlékéremben is részesült, megkapta a Szegedért Alapítvány Tudományos Kuratóriumának Díját és Szeged Város Pro Urbe-díjat. A Szegedi Tudományegyetem díszdoktorává avatta 1997-ben és Klebelsberg Kunó-díjban részesítette 2001-ben. 1993 óta a Bolyai János Matematikai Társulat tiszteletbeli elnöke volt.
Tandori professzor a Bolyai Intézet letéteményese, legendás tanáregyénisége volt. Sugárzott belőle a megértés és tisztelet kollégái, hallgatói és minden körülötte lévő ember felé, szerénységéről, áldozatkészségéről és hétköznapi bölcsességéről sok történet kering. őrizte, létrehozta és továbbadta az értéket, szép szögedi beszéddel, derűs, érdeklődő, biztató mosollyal. Közszeretetnek örvendett.
Intézetünket, a kart, az egyetemet, a várost, az Akadémiát, a magyar matematikai közélet egészét és a nemzetközi tudományosságot pótolhatatlan veszteség érte Tandori Károly halálával. Emlékét megőrizzük, és ápolni fogjuk, igyekszünk méltók lenni rá.