2014. szeptember 2., kedd English version
Hírek  --  Archívum  --  2005  --  1. szám - 2005. január. 24.  --  Egyetemi élet
Persze, anyu, épp tanulok...
– Tudod, ha még egyszer születnék, kizárólag egyetemista lennék – mondta egy barátom édesapja nemrégiben, és elmosolygott a régi, szép idők emlékein, amikor még ő is, de még hogy...
Ne higgyük azonban, hogy az egyetem, mint a tudomány kívülről lakatra zárt elefántcsonttornya, csakis a tanulás mézízű nektárjával édesíti meg ennyire a kamasz és felnőtt lét határán épp áttántorgó hallgatók éveit. Bizony, van abban a tántorgásban némi mámor a szerelemtől, a buliktól és persze a bulik alatt hogy-hogynem elszürcsölt alkoholtól is. Tudományos kutatásaim szerint legalábbis. Már csak ilyen az egyetemi élet, a nagybetűs szabadság korszaka. Ez az, amiért irigyelnek minket nem egyetemista barátaink, és ez az, amire visszamerengünk majd a társadalom dolgos tagjaként.
Eme egyetemi élet egyik origója pedig a klub, az ismeretlen, vonzó világból az évek alatt törzshellyé szelídülő szórakozóhely. Szegeden ilyen szempontból kellemes időtöltés egyetemistának lenni. A város ugyanis a lehető legjobban összefonódott az egyetemmel, hiszen az SZTE épületei a belvárosban szétszórva helyezkednek el, így a zsongó sétálóutcák a furcsa kinézetű hallgatók kaptárai a szorgalmi időszakban. Mivel az legelvetemültebb reálosoktól a kizárólag metaforában gondolkodó bölcsészekig minden típus megtalálható az SZTE-n, a programokból is széles a kínálat. Fontos fajtajelleg az is, hogy az egyetemista egyazon nap reggelét, délelőttjét és estéjét is hajlandó baráti társaságban átkávézni, ha épp elmarad az aktuális napi előadása, szemináriuma, de főleg, ha nem.
 
A legegyetemibb helynek tekintett JATE Klub. Fotó: Segesvári Csaba
 
Végül is minden igényt ki kell elégíteni, de főleg azt, aminek pénztárcája van. Ezért aztán nagy koncertektől az amatőr színházi előadásokon és művész mozikon át a harmadik típusúnak tűnő underground műfajokig bármibe belebotolhatunk a hét bármelyik napján. Valahol ez a változatosság, vagyis a választás lehetősége teszi ennyire parttalanná a szegedi szórakozási kilátásokat. Győri gimis éveimmel összehasonlítva is, pedig azért ott sem csak az apácazárdák teadélutánjaira voltunk hajlandók elmenni.
Itt van például az legegyetemibb helynek tekintett JATE Klub. Horger Antal nem gondolta volna, hogy egykor hőn rettegett irodája alatt dübörgő zene veri majd fel a szegedi belváros csendjét. A volt BTK épület pincéjében lévő klub már tradicionális hely, a régi egyetem nevét is ezért őrzi. Több helység kínálkozik a hétköznapi bulik alatt a brutális önmészárlásra, illetve a szolid üldögélésre, kis udvari színpad, diszkós–nosztalgiás kisterem, koncertes nagy istálló és hangulatos kávézóhelység is vár minket a néha egy heringes doboz és az épülő négyes metró alagútjának furcsa mutánsára emlékeztető klubban.
Bár az egyik legmaradandóbb estem itt Kemény Henrik tavalyi Vitéz Jánosos bábelőadása, azért akad itt más is. Sok, azóta elfelejtett vagy inkább elfelejtendő, és sok sikeres zenekar tette meg itt az első lépéseket, és jár ide vissza jó ismerősként. A Kispál és a Borz például egyik dalát is itt rögzítette a legutóbbi albumra, hogy a régi műhelyhangulat lengje körbe őket. Kultikus pletyka, hogy anno a Toten Hosen is adott koncertet itt.
Ez a sokoldalúság jellemző a többi egyetemi klubra is. Komoly napirend szerint működnek a dolgok, mondjuk keddre a rockerek csapják arcon magukat Pitralonnal, szerdán a drumm ’n’bass-é a főszerep, és így tovább. De akadnak itt filmklubok, ingyenes vetítéssel, előadóestek, és van, ahol már arra is figyelnek, hogy kerekesszékkel is bejuthassunk a klubba, bár azért e téren van még dolga az evolúciónak. A kisebb klubok a régi hagyományokkal bíró, és mostanában újra lábra kapó egyetemi színjátszó csoportoknak is helyet adnak.
De a város „nem univerzális” klubjai is röpítnek etetőanyagot a mindenre mohó egyetemista halacskák elé. Főleg, ha olyan programról van szó, ami nem tömegeket, csak egy szűkebb réteget vonz, vagy az ára, vagy kedveltsége miatt. Jazz-koncertek, népzenei estek, táncházak, varieté-előadások, Szőke András-féle osztályfőnöki órák, művészfilm-fesztiválok, alternatív rockegyüttesek doszt, győzném sorolni. És akkor még nem említettem a natúr kocsmák, kávéházak vendégszeretetét, ami annyira marasztaló tud lenni, hogy nem egy szemináriumot tartanak például egy-egy ilyen hely füstös sarokasztalainál.
Szóval van mit falni a vizsgák alatt kiéhezett hallgatóknak. Ja, a lányok csábítók, a fiúk sportosak, ha kell még érv valakinek.
Mire végez az ember az egyetemmel, észreveszi a nagy igazságot: Végigült sok előadást, régi jegyzetekkel tele az ágy alja, ától cettig ismeri, mondjuk a kettőshangzók kialakulásának idegtépően fordulatos történetét, de azt a szemléletet, felvilágosultságot, ami egy diplomás gondolkodását leginkább jellemzi, nem csak itt, hanem pohár mellett, baráti beszélgetések alatt szerezte meg. Mert van annak varázsa, amikor egy biológus, egy jogász és egy bölcsész hajnalig beszélget, mondjuk a táguló világegyetemről.
És ezzel tágítja azt.
Hauptmann Tamás
Bezár