2014. október 24., péntek English version
Hírek  --  Archívum  --  2005  --  20. szám - 2005. november 21.  --  Hangsúly
Szegeden az underground jelzővel legtöbbet illetett két társulás a „Basedonbass” csapata és a Sub-Art Egyesület. Az egyik a zenében látja a mindent mozgató lényeget, a másik a kreatív művészeti ágak összefogásában. Kategorizálni egyik esetben sem lehet, nem kereskedelmi, de nem is underground.
A basedonbass csapata 1999 óta foglakozik a ma underground-nak titulált zenei stílusok bemutatását és népszerűsítését célzó bulik szervezésével. A csapat dj-i a drum&bass, breakbeat, goa, nujazz, downtempo, reggae és hip-hop műfajaiban keverik a zenét. Az első komolyabb rendezvényük a Laposon a három napos „First Deejay Fest” volt. Ezt követte néhány szabadtéri buli a Boszorkány-sziget fái alatt. A csapat székhelye egy ideig a Soho volt, amelynek bezárása óta a város több pontján folytatják az úttörő tevékenységüket.
A Sub-Art Kortárs Művészeti és Szubkultúrákat Támogató Egyesület 2003. szeptemberében alakult. Tagjai között olyan fiatalokat találunk, akik önkéntes munkájukkal igyekeznek a kortárs kulturális közösségi élet területén minél szélesebb teret biztosítani az általuk fontosnak tartott értékeknek. A fiatalos és haladó formában való közvetítésre törekednek, kiemelt figyelmet szentelve az alternatív, a magyar kultúrkörökben még kevésbé elfogadott jelenségeknek. A Sub-Art célja tehát az, hogy összefogja a kortárs művészeti élet fiatal alkotóit, a képzőművészet, kortárs publicisztika és irodalom, a zeneművészet, a filmművészet, a mozgásművészetek és a sportok terén, valamint elősegítse a területeken kortárs csoportok kialakulását és együttműködését. A fiatal alkotók fórumaként azon munkálkodnak, hogy a szélesebb nyilvánossággal is megismertessék a mai generáció látás- és kifejezésmódját. Nem szerencsés dolog kijelenteni, hogy a Sub-Art egy underground társulás, hiszen a csapat egyik fő célja éppen az, hogy az emberekben lévő előítéleteket és a kategorizálási hajlamot kicsit felrázzák. Egyrészt a nagyobb nyilvánosságot kapott rendezvényeik, mint például a Bartók téri Szabad Tárlat, vagy az Utca Hangja Fesztivál elsősorban az úgynevezett underground műfajok értékeit próbálta meg közvetíteni a nagyközönség felé. Másrészről a csapat a környezetvédelmet is hangsúlyozottan fontosnak tartja, és ez már egy merőben más műfaj. Hogy mennyire nem tudjuk megítélni mitől underground egy műfaj, arra jó példa a Sub-Art által tavaly szervezett kiállítás a Grand Cafféban. Akkor a meghirdetett pályázatra beérkezett matricákat óriási érdeklődés vette körül, viszont a rendezőket számos negatív kritika érte, miszerint a matricák elvesztik a lényegüket, ha az utcáról egy kiállító terembe kerülnek. Ennek a másik oldala viszont az volt, hogy mindenki önként adta be a munkáit erre a kiállításra, ás a rendezvénytől függetlenül minden alkotó ugyanúgy folytatja az utcai tevékenységet, mint eddig, és maguk a műfaj művelői köszönték meg a lehetőséget a szervezőknek. Hogy árt-e a kanonizálás a műfajnak, azt akkor is, és most is nehéz megítélni.
Megítélni, hogy árt-e az undergroundnak, ha foglalkozik vele a média, nem nagyon lehet. Nem árt akkor, ha többféle közeget is be tud fogni, anélkül, hogy elveszíteni a hitelességét. Árt, ha elveszíti az egyéniségét, és a jelentőségét maga és a társai előtt, ha a matricákat sorozatban kezdi el gyártani egy kft., ha az addig street-art piaci termék lesz. Ez a fajta megnyilvánulási mód nem más, mint névjegyhagyás. A matrica mögé elképzeljük azt, akik használják ezeket a jeleket, akiknek nincs arcuk, nincs megjelenésük. Amíg a képzelet működik, addig underground. Ha eljutunk odáig, hogy nem kell elképzelni őket, hanem bekerülnek a televízióba és a lappokba, akkor ugyanolyan szereplői lesznek a médiának, mint a Való Világ vagy a híradók szereplői.
Hogy divat lett-e az underground, arról Ricz Géza, az egyesület elnöke elmondta: „Igen is, meg nem is. Kétségtelen, hogy az underground stílus egyre nagyobb teret nyer a fiatalok körében. A tizenéves generáció megpróbál azonosulni egy bizonyos közeggel, ami a legtöbb esetben kimerül az öltözködésben, és bizonyos zenei irányzatokhoz való kötődésben. Ahogy az underground irányzatok egyre nagyobb rétegekhez jutnak el, lemorzsolódik róluk a legfontosabb, az irányzat megjelenésének, társadalmi, kulturális oka, így tehát, mire egy underground mainstream-é válik, el is veszíti a lényegét. Ugyanakkor szűk körben megmarad, illetve továbbfejlődik a műfaj a maga természetes medrében. Kiváló példa erre a médiából ömlő rap zene, mely a hip-hop szubkultúrából nőtte ki magát, de mára csak a magamutogatásról és a pénzről szól. A „földalatt” ugyanakkor tovább él a hip-hop kultúra, mely máig megőrizte a stílusjegyeit, a társadalomkritikus szövegvilágot, a jazz-ben gyökerező zenei alapokat és a versenyszellemet. A sikeresség mércéje itt viszont nem a pénz, hanem a tehetség.”
Bezár