2014. október 21., kedd English version
Hírek  --  Archívum  --  2005  --  6. szám - 2005. április 4.  --  Irodalom
Miért olvassák a németek a magyarokat?
Hogy miért? Miért is ne? Persze a fenti kérdést címéül választó tanulmánykötet ennél több, mélyrehatóbb és alaposabb válasszal szolgál a befogadás és műfordítás kérdései iránt érdeklődőknek.
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Germán Filológiai Intézetén belül működő kutatócsoport 2002 óta jelentet meg tanulmányköteteket a magyar nyelvű művek fordításairól és azok recepciójáról. A kötetek szerkesztői Bombitz Attila és Bernáth Árpád. Az első kötet az 1999-es Frankfurti Könyvvásárral foglalkozott, melynek díszvendége Magyarország volt, e kötet hazánk részvételét vizsgálja a német sajtó tükrében. Nem véletlenül: bár a kortárs magyar irodalom már ’99 előtt is elismert és népszerű volt német nyelvterületen, az igazi áttörésben a Frankfurti Könyvvásár mégiscsak tagadhatatlanul nagy szerepet játszott. 2003-ban jelent meg a Magyar irodalmi jelenlét idegen kontextusban című kötet, melynek tanulmányai nem csak a német nyelvű interpretációkat vizsgálták. A sorozat tavaly napvilágot látott, Miért olvassák a németek a magyarokat? című darabja azonban megint csak a magyar irodalom és kultúra napjainkban kitüntetett szerepű olvasói nyelvéhez, a némethez tér vissza.
E kötet vizsgálódásainak is a nyelvin túl a kulturális különbségek felismerése szolgáltatja az alapot, a tény, hogy a másnyelven való olvasás a mást olvasáshoz vezet. Ugyanakkor számolni kell azzal a „közhellyel” is, amire Balassa Péter a kötet címadó tanulmányában hívja fel a figyelmet, hogy minden értelmezés is fordítás egyúttal, akár nyelven belül is. (Az esztéta-kritikus már nem élhette meg a kötet megjelenését, melyet így az ő emlékének ajánlottak a szerkesztők.) Balassa a magyar irodalom, pontosabban az általa részletesebben vizsgált írók, így Kertész Imre, Krasznahorkai László, Esterházy és Nádas Péter sikerét egy kétirányú mozgás találkozásával magyarázza: miközben a magyar irodalom horizontja tágult, a nyugati kultúrák a regionalitásra lettek egyre érzékenyebbek, mely folyamat során a fent említett, értékfelfogásuk szempontjából konzervatívnak nevezhető írók munkásságai felértékelődhettek. A probléma általánosabb megvilágításához járul hozzá Földényi F. László Utazzatok Budapestre… című tanulmánya is, melyben Thomas Mann és Robert Musil budapesti emlékezéseit vizsgálva a magyar fővárost ellentmondások tereként értelmezi, ahol Nyugat és Kelet feloldhatatlan ellentéte jelenik meg. Poszler György Ottlik Géza Iskola a határon és Robert Musil Törless iskolaévei című regényei között keres és talál motivikus párhuzamokat. Fried István Márai műveinek német utóéletét és fogadtatását vizsgálva teszi fel a kérdést, hogy a siker lehet-e valójában csupán termékeny félreértés.
A kötet címében feltett miért mellett azonban mintha a hogyanra kapnánk választ legtöbbször. A tanulmányok egy része a mű fordításait üdvözlő kritikai és ajánló szövegek vizsgálatán keresztül mutatja be egy-egy szöveg vagy szerzője külföldi karrierjét, nem egyszer a hazai véleményekkel összehasonlítva. Így többek között Esterházy Péter, Kertész Imre, Nádas Péter, de Kukorelly Endre, Tar Sándor, Bodor Ádám vagy Darvasi László német olvasataiba is betekintést nyerhetünk, sikereik magyarázatát keresve. Ugyanakkor különösen érdekesek azok a szövegek is, melyek az eredeti és a fordított szöveg részletein keresztül mutatják be a kulturális vagy nyelvi okok miatt megmenthetetlen veszteségeket, mint ahogy erre Fenyves Miklós a Sorstalanság, Forgács Erzsébet Garaczi László lemúr-könyvei kapcsán rámutat.
És a munka folyik tovább. Nemsokára várható az újabb tanulmánykötet megjelenése, mely a jelentős és közismert magyar sikertörténetet, Márai külföldi fogadtatását dolgozza majd fel.
Turi Tímea
Bezár