Szegedi Tudományegyetem

Archívum

2005

20. szám - 2005. november 21.

Irodalom

Retkes Máté

Ul. Gródzka

(melyben a Gródzka – utca egyik kávézójában szívébe idézi kedves szerelmét)

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Árnyékom kipattant és megnyúlt egy pillanat alatt,
Ahogy a Wavel felől a felhők alatt kisütött a nap;
Olvadni kezdett és csöpögni a város már a reggel,
Orrom s fülem együtt pirult a krakkói hideggel.
Párás ablakok mögül nézek a Gródzka utca szűk kövére,

Itt lehetne – a kezemre nézne – én is az övére;
Átnyúlna lassan az asztal felett,
Mint átnyúlnak lassan a szerelmesek;
Mint a dalban, a krakkói gyorson,
Rendelnék is egy hideg sört gyorsan,
Mint ahogy gyorsan a szívembe idéztem,
Egy vers miatt, hogy átéljem egészen.

Mindig csak „idézek”:
Költőt, szívet, szerelmet;
Ha most körbenézek:
Ez egy „élet-idézet”,

Hogy itt ülök, magamban, meg még
Van mellettem egy kávé és néhány vendég,

Ahogy tördelem a kezem néha;
Amikor a számat törlöm, ha léha
Léptekkel mászom felfelé az utcán;
Meg ha a szakállam simítom egész bután;
Amikor magyar költőket idézek;
Amikor megfogom a tollat;
Amikor azt érzem,
Hogy: egy szempár: igézet –

Állomás peronján hátizsákkal várakozom,
Várom, hogy befusson egy sor vagon;
Vágóhídon még sosem jártam, de nyakon
Vágtak már;
Éltem már végig boldogan egy napon.