Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Az Alkalmazott Egészségtudományi tanszék az idén ünnepelte a tízéves fennállását, ilyenkor számot szokás vetni az eredményekkel. Meg van elégedve?
– Ha a tíz év elért eredményeit nézem igen, ha ennek a társadalomba való beépülését nézem akkor nem. Tízévesek vagyunk, de egyes képzéseink már korábban megszülettek, mások lépésről lépésre alakultak ki. Az egészségfejlesztő-mentálhigiénikus szakot 1992-ben akkreditáltuk, és az országban elsőként hoztuk létre 1995-ben az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszéket.
Azóta már követőkre is találtunk. Úgy gondoltuk, egy fecske nem csinál nyarat. A jó reformtörekvéseknek, melyekből csak egy van az országban, általában az a sorsuk, hogy lassan elsorvadnak, kihalnak. Gondoljunk csak a reformpedagógiai törekvésekre, melyekről szinte mindenki csak jót tud mondani, aztán egyszer csak eltűnnek az iskolákból. Mi országos hálózatban gondolkodtunk, és mára elértük azt, hogy Debrecenben, Győrben, Miskolcon, Nyíregyházán, Pécsett, Szombathelyen és Szekszárdon is alapítottunk kihelyezett tagozatokat. Mi már akkor projektmenedzsmentben gondolkodtunk, amikor ez még egyáltalán nem volt közismert Magyarországon. Öt évet adtunk ezeknek a projekteknek. Úgy gondoltuk, hogy addig mi vagyunk az anyaintézmény, de később a saját lábukra kell állniuk. Ez több helyen sikerült is.

 

 

– „Amit a klinikákon egészségnek tartanak, annak fertőtlenítő szaga van... Az egészség nem steril. Az egészségnek gyümölcsillata van.” Ezt a Hamvas-idézetet tűzte zászlajára a tanszék. A mai állapotokat ismerve elég utópisztikus ez az állítás.
– Ma, ha az egészségről beszélünk, akkor az első mondat az egészségügy, azután a kórház, a következő pedig a finanszírozás és a betegtársadalom. Mi viszont egy olyan egészségközpontú szemléletben gondolkozunk, ami azt jelenti, hogy születése pillanatában mindenkinek megvan az esélye az egészséges életre. A kérdés az, hogy mit tud ezért tenni a társadalom? Mit tud tenni a család? Mit tud tenni az egyén?
– És mit tud?
– Nagyon sokat. Az egészség nem elsődlegesen biológiai kérdés. Sokan meglepődnek, amikor mi az egészségről úgy beszélünk, mint társadalmi, lélektani, erkölcsi, morális, spirituális kérdésről. Azt is látni kell, hogy az egészség nem csupán az egészségügyi tárca gondja. Amikor egy kormány a családi pótlékot állapítja meg, komolyan hozzájárulhat az egészségfejlesztéshez. Nemcsak az anyagiak, hanem egyfajta gondoskodás, felelősség-megoszlás tekintetében is. Amikor egy állam gondoskodik a családokról, akkor nem kiadásokat könyvel el, hanem befektet. Arról dönt, hogyan termeli újra a humán erőforrást. Ha helyesen cselekszenek, olyan légkör alakulhat ki, melyben mindenki jól érzi magát, a család tudja, mit kell neki vállalnia, és mi az, amiben segítségre szorul.
– Ebben a munkában az oktatási tárca is oroszlánrészt vállalhatna.
– Persze. Az egészséges társadalom kialakításában a nevelés kezdetektől fontos szerepet játszik. Egy egészségfejlesztő szemléletű óvodában az óvónők és a szülők kölcsönösen vállalnak felelősséget a gyerekekért, és nem egymásra mutogatnak. Amikor a szülők és az óvónők egymást hibáztatják, akkor sem a családnál, sem az óvodában nem lesz megfelelő a légkör.
Az iskolában is hasonló a helyzet. Sok intézményben úgy gondolják, hogy az elsődleges feladatuk a meghatározott tananyag fejekbe sulykolása. Ha az egészségre nevelést kérik rajtuk számon, gyakran úgy érzik: itt egy újabb feladat, amit a társadalom nem tud megoldani, ezért a közoktatás nyakába varrja. Részben igazuk is van, mert gyakran olyan feladatokat kapnak, melyekre nincsenek felkészítve a pedagógusok, vagy az anyagi források nem állnak rendelkezésre. Mi azt mondjuk, hogy az egészségtelen iskola, amelyik nem tölti be a társadalmi feladatát. Nem az a versenyképes iskola, amelyik számtalan tanulmányi versenyre küldi a tanulóit, hanem az, amelyik minél több egészséges, konfliktusait, agresszióját kezelni tudó gyereket bocsát útjára. Ezt jelenti a mi olvasatunkban az egészségre nevelés.

 

 

– A kutatások szerint a lakosságot súlytó betegségek többsége pszichés rendellenességekre vezethetők vissza, a genetikai komponens csak 10-15 százalékban játszik szerepet a kialakulásukban. Eszerint minden bajt magunknak, az életmódunknak köszönhetünk.
– A magyar társadalomtörténeti fejlődést ismerve az lenne meglepő, ha nem így lenne. Magyarország először 1989 után került igazán demokratikus közegbe. A magyar családok többsége a második világháború előtt lényegében a rendi társadalom modellje szerint működött, nem tudtak gyökeret ereszteni a demokratikus hagyományok.

 

 

Az egészséges társadalom kialakításában a nevelés kezdetektől fontos szerepet játszik. Fotó: Segesvári Csaba

Benkő Zsuzsanna Győrben született, ott végezte általános iskolai  és gimnáziumi tanulmányait. Érettségi után a JATE történelem szakán szerzett középiskolai tanári diplomát 1976-ban, bölcsészdoktori értekezését politológiai témából írta. 1986-ban az ELTE-n szociológia szakos diplomát szerzett kitüntetéses minősítéssel, 1991-ben kandidátusi disszertációját védte meg, 2000-ben a Semmelweis Egyetemen habilitált. 1977-1995 között a Szegedi Orvostudományi egyetemen oktatott szociológiát, egészségszociológiát. 1995-ben létrehozta, és azóta vezeti az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszéket  a JGYTFK-n. Megalapította az Egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakirányú továbbképzési szakot, és két szakvizsgára előkészítő programot, az egészségtan tanár főiskolai és egyetemi szakot, valamint vezető szerepet játszott a Rekreáció, életmód, egészségfejlesztés BSc szak alapításában, melyet 2006-ban indít a JGYTF-en. Jelenleg tanszékén a Szegedi Egészségfejlesztő Műhelyben az egészségtan tanár MSc szak alapításán dolgozik. Magyar és idegen nyelvű publikációi egészségfejlesztés témakörben jelentek meg kötetekben, folyóiratokban. Több nemzetközi pályázat szakmai vezetője, előadásokat tart német, angol, portugál, finn egyetemeken.

 

 

– A környező országokhoz szintén nem volt kegyes a sors. Hogyan magyarázható, hogy a szomszéd államok lakói mégis egészségesebbek, mint mi?
– Nézzük a Visegrádi államokat. Csehországnak lényegesen jobbak a demokratikus hagyományai. Csak oda kell utazni, hogy lássuk a különbséget. Az emberek kapcsolatrendszerében, a szolgáltatásokban szemmel láthatóak a demokratikus hagyomány gyökerei. Jelenleg éppen ennek vizsgálatára végzünk egy közös kutatást „Hagyomány és modernitás a visegrádi négyek országainak családjaiban” címmel
– Mi a helyzet Lengyelországgal?
– Nem vagyok Lengyelország-szakértő, de úgy gondolom, hogy jelentős különbség van köztünk és a lengyelek között, mégpedig az, hogy erős nemzeti katolikus gyökerekkel bírnak. A katolikus egyház mindig is nemzeti egyházuk volt, ezért az értékrendjüket nagyon markánsan befolyásolta. Az erkölcs és az egészség kapcsolata itt jelenhet meg. A mélyen vallásos nevelésnek nálunk nincsenek olyan széles körben hatóan erős hagyományai, mint Lengyelországban, nem beszélve a második világháború utáni időszakról, amikor Bihari Mihály szavaival élve: „Egy nagy szocialista gyár lett az ország, melyben mindenki egy infantilizált tömeg része volt." Abban az időben szinte lehetetlen volt autonóm, a konfliktusait, stresszhelyzeteit kezelni tudó személyiséggé fejlődni.
Mindez társadalmi szinten is megjelenik egy hallatlanul erős egyenlőtlenségi rendszerben. Amikor az egyenlőtlenséget a családok életében akarjuk tetten érni, akkor azt láthatjuk, hogy Magyarországon egy városba, magas társadalmi státuszú családba születő gyerek várható élettartama 10-12 évvel magasabb, mint egy alacsonyabb státuszú családba, falura születő gyereké.
– Nem az állam feladata lenne, hogy orvosolja ezeket a problémákat?
– Az állam az oktatási rendszer fejlesztésével, az esélyegyenlőség megteremtésével, illetve az egészségfejlesztéssel léphet fel a kedvezőtlen körülmények ellen. Az angolszász oktatási rendszerben 50 pedagógusra 6-8 bachelor végzettségű diplomás jut, ők a gyerekek szociális, egészségügyi problémáival, a szülők segítésével foglalkoznak. Erről nálunk még szó nincs, pedig személyre szóló segítéssel nagyon sokat lehetne tenni az esélyegyenlőségért. Ezt a problémát nem szabadna pénzkérdéssé szimplifikálni, mert itt értékek átadásáról van szó. A társadalom maga dönti el, hogy számára mik az értékek. Hogy a család is az, annak nem a csak a választási kampányok idején kellene előkerülnie, hanem folyamatosan. Mert a család nemcsak az intim szférát jelenti. A család a társadalom reprodukciójának az alapja. Ha nem szeretnénk gyereket, – cinikusan megfogalmazva – akkor a következő politikusgenerációnak nem lesz kinél kampányolnia.
Igaz, hogy a lakosság fogyása összeurópai jelenség, de nagyon érdekes, hogy milyen gyorsan sikerült felzárkóznunk ehhez a tendenciához. Elég, ha azt nézzük, milyen arányban élnek szinglik Magyarországon, milyen arányban nem láttak napvilágot a hetvennégy és nyolcvan között született nők gyerekei. Pedig az a generáció még nem is tartozott a tömegesen a felsőoktatásban tanulók közé, ezért nem érthető, hogy miért késlekednek. Ebben a dologban hamar utolértük Európát.

 

 

– Az egészséges életmódra buzdító írásokban leggyakrabban az egészséges táplálkozásra hívják fel a figyelmet. Rá lehet beszélni az embereket, hogy a töltöttkáposzta helyett szójafasírtot vacsorázzanak?
– A táplálkozás szintén az egyenlőtlenségekhez kapcsolódik. Minél alacsonyabb státuszú egy család, annál egészségtelenebbül táplálkozik, annál magasabb az elhízottak aránya. Erre mindig a legkézenfekvőbb választ szokták adni: azért nem a reformkonyhát választják, mert az egészséges étel drágább. Ez viszont csak részben igaz. Nagyon sok olyan egészséges étel van, ami nem drága. Véleményem szerint az egészségtelen táplálkozás elsősorban a motiváció hiányának a következménye.
– A feladat adott, már csak rá kell venni a gyerekeket, hogy ne a szüleik életmódját kövessék. Nem lesz könnyű dolguk.
– Azt mondjuk, hogy azért nem haladunk, mert nálunk mindig mindent elölről kell kezdeni. Dehogy kell. Csak ismerni kellene a tradíciókat, melyek rengeteg kapaszkodót nyújthatnának, és beépülhetnének a közgondolkodásba, a közoktatásba.
Szinte már közhelyszámba megy, hogy a magyar konyha tradicionálisan egészségtelen. Ez sem igaz. A hatvanas-hetvenes évek táplálkozása valóban egészségtelen volt, de ez csak néhány évtizede a magyar konyha évszázadainak. A XX. század elejéig Magyarországon nagyon sok rostdús táplálékot fogyasztottak, ezerféle kását ettek. Mi meg az amerikai müzlit majmoljuk. Hát a mi tradicionális kásáink? Sokkal jobban illenek a ízlésvilágunkhoz, mi mégsem ismerjük őket.
A másik sztereotípia, hogy a magyar táplálkozás szimbóluma a fehér kenyér. Jó, ha tudjuk, hogy a fehér kenyér története egy-két évszázadra tekint vissza, előtte lepénykenyeret, többféle gabona kiőrléséből készített kenyeret fogyasztottunk. Az egészségtelen magyar fűszerekről pedig csak annyit mondanék, hogy a kakukkfűtől a zsályáig szinte mindent ismertek az őseink. Mi most fedezzük fel őket újra.