2014. szeptember 1., hétfő English version
Hírek  --  Archívum  --  2005  --  16. szám - 2005 október 10.  --  Kultúra
Hat színész és négy zenész találkoznak egy próbajátékon a Romanovella – Ki fordítja le a szerelmet? című darabban, és a rendezőre várnak. A szerepeket már leosztották: vannak romák és nem romák, nők és férfiak. A cselekményben felsorakozik minden, ami egy „klasszikus” szerelmi szappanoperához kell: találkozások és boldogság, szembesülések és csalódások. A szereplők játszanak, zenélnek és táncolnak, miközben olyan kérdések merülnek fel, mint hogy mennyire vagyunk saját kultúránk foglyai, hogyan befolyásolja a másikról kialakított kép a vele való kapcsolatot és milyen esély van a kölcsönös megértésre?
A csütörtökön a Régi Zsinagógában látható előadás a „Culture-Body-Body-Culture. Romák és gádzsók - közelítés” elnevezésű nemzetközi projekt keretében jött létre, amelynek az a célja, hogy szóhoz jutassa a roma kultúra képviselőit Európában, elősegítse a kapcsolatokat a különböző kelet-európai cigány közösségek, valamint a cigányság és a különböző nemzeti társadalmak tagjai között. A hároméves projekt 2003-ban kezdődött, egyik első állomása volt a 2004 novemberében Grazban megrendezett nemzetközi roma fesztivál és ugyanekkor egy nagyszabású kortárs képzőművészeti kiállítás megnyitása.
A kísérleti darab igencsak nemzetközi résztvevőkből áll: szlovák és román színészek, magyar zenészek, német rendező, argentin zenei vezető, szlovén író - köztük romák és nem romák – közösen mesélnek el egy történetet egymásról, magukról, találkozásról, szerelemről.
A kísérleti színházi munka alapkérdése az volt, hogy a kulturális hovatartozások, esztétikai irányzatok ilyen sokszínűsége mellett a résztvevők megtalálják-e azt a közös nyelvet, amin meg tudják osztani egymással személyes élményeiket az előítéletekről, az együttélésről, a kapcsolatteremtésről. És ez a laboratóriumi színházi kísérlet valóban jó metaforának bizonyult a jóval több mint 25 kulturális közösséget átölelő Európára, a kisebbségekkel való bánásmódra, a létező kulturális különbségekre és a róluk szóló klisékre.
A darabot Magyarországon Budapesten, Pécsen, Szegeden és Debrecenben mutatják be, magyar felirattal és hangalámondással.
P.Zs.
Bezár