2014. december 22., hétfő English version
Hírek  --  Archívum  --  2005  --  20. szám - 2005. november 21.  --  Kultúra
Miféle igényei lehetnek a mai íróknak, ha bár nem is egy érdekvédelmi szervezetük működik, mégis állandóan érdekérvényesítési problémákkal küszködnek? Az irodalom sötét oldalának: az irodalompolitikának kulisszatitkaiba nyerhettünk bepillantást november 16-án a Tamási Áron Klubban. Az esten a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) mutatkozott be, melynek képviselői a Szegedi Írók Társasága és a Fiatal Szegedi Írók Köre meghívásából látogattak Szegedre.
Bednanics Gábor, a FISZ elnöke elmondta: a szervezet ’98-ban az előtte már létező, fiatal írókat tömörítő másik szervezet, a József Attila Kör egyfajta alternatívájaként jött létre, hiszen a JAK alapszabálya – legalábbis akkor még – nem tette lehetővé határon túliak tagságát. A FISZ egyediségét ezen kívül az adja meg, hogy a szervezet szándéka az ismeretlen fiatal írók megmutatása. A tagság, ahogy az elnöktől megtudtuk, elsősorban segítő bírálatok lehetőségét nyújtja a pályakezdők számára. A szervezet fontos tevékenysége a könyvkiadás is: évente tíz könyvet, főként elsőköteteket jelentetnek meg, folyóiratuk, a Szépirodalmi Figyelő pedig szemléző feladatokat lát el.
Egy irodalmi szervezetnek elméletileg aktívan bele kellene szólnia az irodalompolitika alakításába, ám a nehézségeket mi sem mutatja jobban, mint a szervezetek párbeszédét igénylő Irodalmi Kerekasztal viharos feloszlása. Bednanics szerint a kulturális kormányzat mintha kihasználná az irodalmi élet megosztottságát. Nos, mi ezt nem tudhatjuk, ám a törésvonalakat nem észre venni nehezen tudnánk.
Az estet moderáló Molnár János, a Szegedi Írók Társaságának elnökének provokatív kérdésére, mely szerint igaz-e az, hogy a JAK a bal- míg a FISZ a jobboldali pólust képviselné, Bednanics természetesen tiltakozott. Ideálja szerint a politika nem, csak a minden oldallal szemben kritikus irodalompolitika határozhatja meg egy irodalmi szervezet munkáját. A szép elgondolás azonban talán nem is ennyire problémamentes, ráncolhatjuk homlokunkat. Hiszen az, hogy politika és irodalompolitika határát mennyire máshol húzza meg mindenki, jól illusztrálja, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson melyik írószervezet hallatta a hangját és melyik nem – a Fiatal Írók Szövetsége igen.
Az irodalompolitika eszmefuttatások után szerencsére azonban elérkezett a felolvasások ideje. Kollár Árpád, a SZTE hallgatója a FISZ tavalyi pályázatán ért el első helyezést vers kategóriában, a Fisz Könyvek sorozatában tavaly könyvhétre jelent meg kötete. Orvosi precizitással megírt expresszív verseit igazi élmény volt hallgatni. Csepregi János novelláit megismerve pedig bebizonyosodott, irodalmi szöveg esetén sokkal inkább célszerű a politikától független hagyományőrzésről beszélni; ha már muszáj egyáltalán.
T. T.
Bezár