Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

A legnagyobb titok, hogy rengeteget edzünk. Fotó: S. Cs.

 

– Mikor kezdtél el kajakozni, és miért ezt a sportot választottad?
– Tizenöt éves koromban kezdtem el kajakozni, de már előtte is igen sok sportot kipróbáltam. A budapesti Kiss János Általános és Középiskolába jártam, ez az iskola sok sporttal ismertetett meg bennünket. Először vívtam az OSC-ben, de annyira nem tetszett ez a tradicionális magyar sportág. Rövid ideig úsztam, teniszeztem, látogattam az európai mezőnyben egyedülállóan sikeres Statisztika pingpong-edzéseit is. Sőt, még a lovaglást is kipróbáltam. Végül a családom egyik ismerősének ajánlására mentem le először kajakedzésre.
– Végül mégis egy sikersportágat választottál. Hol kezdődött a pályafutásod?
– Budapesten, az Újpesti TE-ben kezdtem, Fábián Mónika utánpótlásedző kezei alatt sportolhattam. Ő volt a nevelőedzőm, a tizenöt-tizenhat éves korosztályt irányította. Jó pedagógiai érzékével megszerettette velem ezt a gyönyörű sportágat, és ekkor már úgy éreztem, a kajaknál maradok.
– Nem kellett sokat várnod az első elismerésre, gyakorlatilag felfedezett a magyar kajak-kenu sport számára a világon mindenhol elismert sikeredző, Fábiánné Rozsnyói Katalin!
– Számomra mindig emlékezetes marad az első találkozásunk. Kati néni sokszor ellátogatott a fiatalabbak edzésére is, és én éppen ekkor a tanmedencében gyakoroltam. Váltottunk néhány mondatot, és biztatott szavaival, ami persze nagyon sokat jelentett nekem. Azzal váltunk el, hogy tehetségesnek tart, és ha beleerősödök a mezőnybe, akkor szívesen foglalkozna velem. 2000-ben lettem végül tagja a csapatának, ekkor már az MTK színeit képviseltem.
– Meghatározó időszak volt életedben a 2001-es esztendő. A tanulást és az edzéseket is sikerült összeegyeztetned. Nehéz volt mindkét területen helytállni?
– Nem volt könnyű időszak, 2001-ben érettségizem Budapesten. Az edzéseket sem lehetett félvállról venni, hiszen Kati néni mindig is a jó értelemben vett maximalizmusáról volt híres. Szerencsére mindkét fronton megálltam a helyem. Végül Kati néni tanácsára az érettségi után csak a kajakra összpontosítottam, nem tanultam tovább. Persze sokat fejlődtem egy esztendő alatt.
– Milyen eredményekben tükröződött mindez?
– Nagy örömömre bekerültem a hazai rendezésű Európa-bajnokság válogatottjába. A legbüszkébb a 2002-es Európa-bajnoki címemre vagyok. A kemény munka és a sok lemondás meghozta a gyümölcsét, kajak négyesben 1000 méteren Paksy Tímeával, Móni Katalinnal és Viski Erzsébettel aranyérmet szereztünk. A szegedi szurkolók szeretete és buzdítása a mai napig is kellemes emlék, a tapasztaltabb versenyzőtársaim is azt mondták, ilyen szurkolásban és rajongásban sehol sem volt részük. Ugyanebben az évben a Spanyolországban rendezett sevillai világbajnokságon is felállhattunk a dobogóra, bronzérmesek lettünk. Fiatal négyesünk a huszonhárom éven aluliak számára rendezett zágrábi Eb-n nem talált legyőzőre, kajak 500 méteren elsők lettünk. Viski Erzsi helyett ekkor Szabó Ágnes ült a hajóban.
– Egy évre rá mégis úgy döntöttél, folytatod a tanulmányaidat. Mennyiben volt eredményes ez az időszak a sport szempontjából?
– Nagyon szeretem a német nyelvet, ezért a Veszprémi Egyetem német szakára jelentkeztem. Két szemesztert sikeresen be is fejeztem, de be kellett látnom, hogy hosszú távon nem tudom összeegyeztetni a sportot és a felsőfokú tanulást. Ugyanis Agárdon laktam, Székesfehérváron edzettem és Veszprémben látogattam az előadásokat. Úgy gondoltam, hogy ez az ingázás az eredményeim rovására mehet, muszáj volt eldöntenem: élsport vagy tanulás!
– A Démász-Szeged ajánlata, hívása a legjobbkor érkezett. Megkönnyítette a döntésed?
– Igen, nagyon örültem, hogy Szegedre kerültem. Az egyesület vezetői segítőkészek voltak mindenben, próbálták a legjobb körülményeket biztosítani számomra. Végül a tanulásról sem kellett lemondanom. A Szegedi Élelmiszeripari Főiskola vállalkozómenedzser szakára vettek fel, jelenleg másodéves vagyok. Sikerült egy olyan szakot választanom, ami érdekes, és pályafutásom befejezése után el tudok helyezkedni a diplomámmal. Így össze tudom egyeztetni a sportot a tanulással, mert a főiskolán mindenki segítőkész és megértő velem szemben.
– Fábiánné Rozsnyói Katalinnal Szegedre kerülésed után sem szakadt meg a kapcsolatod. Milyen hatással volt teljesítményedre, hogy a Maty-éren a legjobbakkal edzhetsz?
– Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen edzővel és társakkal tudok együtt edzeni. Persze ezért nagyon keményen meg is dolgoztam, és tudom, ezután is mindent meg kell tennem a jó eredmények érdekében. Kati néni csoportjában most négyen vagyunk; mondhatom, hogy a legjobb kezekben. Olimpiai bajnokokkal tréningezhetek. Janics Natasával, Kovács Katalinnal és Kolonics Györggyel kajakozok minden nap, ilyen lehetőséggel muszáj élnem.
– Köztudott, mennyire kemények a kajakosok edzései. Beavatnál minket a kulisszatitkokba?
– A legnagyobb titok, hogy rengeteget edzünk. Kati néni mindig a maximumot várja el tőlünk, neki sokat köszönhetünk. Télen futás, úszás, erősítés van programon. Ekkor Budapesten vagyok, anyukámmal. Februárban rendszerint síelni utazunk Ausztriába. Először márciusban szállunk vízre. Ekkor veszi kezdetét az edzőtáborozás időszaka: vagy Dunavarsányba, vagy egy melegvízi edzőtáborba vonulunk. Áprilistól szeptemberig tart a versenyszezon, először a kilométergyűjtés az elsődleges célunk, majd a gyorsaságra összpontosítunk, illetve a technikát csiszoljuk. Naponta körülbelül hat-hét órát edzünk.
– Hogyan sikerült az elmúlt szezonod, és melyek a céljaid a következő esztendőre?
– A 2005-ös évem pechesre sikerült. Szinte minden válogatón a második helyen végeztem. A poznani Európa-bajnokságra utazó keretnek azért tagja voltam, hatodikak lettünk a négyessel 1000 méteren. Sokkal jobb eredményekre számítok jövőre. Legfőbb célom bekerülni a szegedi világbajnokságon részt vevő csapatba, és nagyon szeretnék emlékezeteset alkotni a huszonhárom éven aluliaknak rendezett athéni Európa-bajnokságon is.