Jezsuita professzor, az erkölcstan és bioetika nemzetközi hírű tudósa, az ÁOK egykori tanára
Somfai Béla 1932-ben született Sárszentmiklóson egyszerű vasutas családban. Élete az üldözést szenvedett Jezsuita Rendtartománnyal fonódott össze. Teológiai tanulmányait itthon kezdte el. Közben fizikai munkás, két évig katona. 1952-ben kezdte meg a jezsuita „föld alatti” képzést. Rendtársait sorra letartóztatják. Elöljárói kívánságára 1956-ban Nyugatra távozik. 1959-ben a római Gergely egyetemen filozófiából licenciátust szerzett. A teológiát Kanadában, a Torontói Regis College-ben MA-val és licenciátussal fejezte be 1963-ban. 1961-ben szentelték pappá. A jezsuita képzést az Egyesült Államokban fejezte be. Doktori tanulmányait az Ottawai Egyetemen végezte, PhD, majd ThD fokozatot szerzett 1977-ben. Közben 1969-ben meghívták az akkor megalakult Toronto School of Theology tanárának, mely intézmény később a Torontói Egyetem posztgraduális teológiai fakultásává vált. Itt tanított erkölcstant és bioetikát, dékán, 1982-től tanszékvezető professzor. A kutatásetikai és több észak-amerikai tudományos bizottság tagja. Emellett kórházlelkész. 1975-től Georgiában, Montrealban az egyetemek bioetikai kutató intézeteiben dolgozott. Vendégprofesszor Saint Louisban, Tokióban, Nigériában.
1993-ban tér vissza Magyarországra. Saját kérésére került Szegedre. A Szegedi Hittudományi Főiskolán az erkölcstan és bioetika tanszékvezető professzora, oktatási rektor helyettes. Meghívott előadó a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen és a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. Tagja az orvosi fakultás klinikai és etikai bizottságának, a Magyar Bioetikai Társulatnak, az E. T. T. Humán Reprodukciós Bizottságának, az Oktatásügyi Minisztérium Országos Kredittanácsának. 2007-ben nyugalomba vonult, emellett óraadó volt, lelkipásztorkodott Budapesten, családokat gondozott Szegeden.
Somfai Béla professzor félévszázados munkássága az etika és azon belül a bioetika teljes spektrumát felölelte, annak legaktuálisabb kérdéseit érintette. Foglalkozott a génsebészettel, a szervátültetés, a mesterséges megtermékenyítés, klónozás problematikájával. Emellett olyan általános erkölcsi kérdések is foglalkoztatták, mint az orvosi hivatás, a szexualitás és a gyógyítás erkölcsi vonatkozásai, születésszabályozás, terhesség megszakítás, eutanázia, szenvedés, elváltak újra házasodása. Elkötelezetten vallotta az ember méltóságát, az élet feltétlen tiszteletét, melyek elengedhetetlenek a rohamosan fejlődő biológiai tudományok helyes úton való tartásában. A katolikus álláspont mellett tekintetbe vette a zsidó és protestáns hagyományokat. Vallotta, hogy a katolikus felfogásnak folyamatosan meg kell újulnia, figyelembe kell vennie a tudomány rohamos fejlődését. Mindezen területek Kelet-Európában, így hazánkban is több évtizeddel lemaradtak a Nyugathoz képest. Szakmunkássága irányt mutatott a bioetikai kutatásokban, és ezen keresztül a klinikumban.
Tudományos munkássága mellett lelkipásztori munkát végzett a Szent József katolikus jezsuita templomban, fiatalokkal, házasságra készülőkkel, családokkal foglalkozott, misézett, előadásokat tartott egészségügyi dolgozóknak, orvosoknak.
Életfilozófiája volt, hogy nem elég azokat megszólítanunk, akik eljönnek a templomba, hanem meg kell találni a módját annak, hogy az egész társadalom és a tudományos élet vezetőit elérhessük.
Részt vett a közéletben, megszólalt országos és helyi TV adásokban, újságokban. „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!”, ennél sokkal többet ma sem tudunk, - nyilatkozta egyszer a Délmagyarnak.
Somfai Béla nagy tudású, ugyanakkor szerény, segítőkész ember volt. Életét súlyos betegségek kísérték végig, melyeket, panaszkodás nélkül viselt el. Húsvétkor tért meg Teremtőjéhez Kanadában. Szegeden és a fővárosban hálaadó gyászmisével búcsúztak tőle. Nagy űrt hagyott maga után. Szellemi öröksége feldolgozásra és lelkes követőkre vár.
Dr. Hencz Péter főorvos
