Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Szep­tem­ber 30-án, szer­dán a Hattyas so­ri pá­lyá­kat „el­fog­lal­ták” a köz­gaz­dász­ok, akik a 10 éves GTK-t ün­ne­pel­ték. A dé­ká­ni szü­ne­tet ki­hasz­nál­va so­kan ott vol­tak kö­zü­lük, hi­szen csu­pa jó prog­ram vár­ta őket a nap fo­lya­mán. Már 10 óra­kor el­in­dul­tak az ese­mé­nyek, ek­kor­ra ugyan­is ve­tél­ke­dőt szer­vez­tek, ahol a kar­ral és az ok­ta­tók­kal kap­cso­lat­ban is ér­de­kes in­for­má­ci­ó­kat tud­hat­tak meg a hall­ga­tók. Ezt kö­vet­te Dö­mö­tör Ta­más be­mu­ta­tó­ja, aki 2009-ben or­szá­gos má­so­dik he­lye­zett lett beat­boxban. A beat­box az em­be­ri hang­kép­ző szer­vek se­gít­sé­gé­vel el­ját­szott han­gok mű­vé­sze­te. Ez ki­tű­nő és ha­tá­sos alap­ja le­het pél­dá­ul egy-­e­gy rap­szám­nak.

Az új rekord: több mint háromszázan nevettek öt percen keresztül. Fo­tó: Gémes Sándor

A rá­han­go­ló­dás után kö­vet­ke­zett a hi­va­ta­los ré­sze a nap­nak, a meg­nyi­tó, ame­lyen Het­e­si Er­zsé­bet dé­kán as­­szony és Batiz Dá­vid HÖK-elnök is mon­dott be­szé­det. Ek­kor már egy­re töb­ben szál­lin­góz­tak a sport­pá­lyák fe­lé, hisz ezek után jöt­tek a leg­na­gyobb érdek­lődésre igényt tar­tó prog­ra­mok: Bödőcs Ti­bor stand up come­dy-­je, amely nagy si­kert ara­tott. És bár idő­köz­ben kis­sé szo­mor­kás­sá vált az idő, a részt­ve­vők utó­lag úgy ér­té­kel­ték, jó­kedv­ük­kel si­ke­rült el­űz­ni­ük a fel­hőket.

 

A nagy ka­ca­gás

 

Sze­ren­csé­re. Mert a hu­mo­ris­ta már be­me­le­gí­tet­te a re­kesz­iz­mo­kat, és a nap­sü­tés­nek há­la so­kan ott­ ma­rad­tak a ne­ve­tés­re­kord fel­ál­lí­tá­sá­nak ide­jé­re is. Eh­hez szük­ség volt egy kis kül­ső se­gít­ség­re is: a Ha­ho­ta Klub­tól Fa­ze­kas Éva volt se­gít­sé­gük­re, aki fel­vá­zol­ta a nevetőjó­ga alap­ja­it a résztve­vők­nek. Egy in­di­ai or­vos, Madan Kataria 1995-ben fej­lesz­tet­te ki ezt a mód­szert, amely, mint a jó­ga­gya­kor­la­tok ál­ta­lá­ban, a lég­zés­tech­ni­ká­ra ala­poz­za si­ke­res­sé­gét. A he­lyes tech­ni­ka el­sa­já­tí­tá­sát kö­ve­tő­en, amen­­nyi­ben a légző­gyako­r­lat után külön­böző, ne­ve­tés­be tor­kol­ló szi­tu­á­ci­ó­ba ke­rü­lünk, ak­kor a si­ker ga­ran­tált. A GTK ki­tett ma­gá­ért: ta­ná­rok és hall­ga­tók együtt dön­töt­ték meg az együtt ne­ve­tés ha­zai re­kord­ját. Mi­vel a je­len le­vő kö­rül­be­lül 400 em­ber­nek leg­alább a nyolc­van szá­za­lé­ka ka­ca­gott, ezért a re­kord­dön­té­si kí­sér­le­tet si­ke­res­nek köny­vel­ték el.

 

A sé­ta­re­pü­lő ese­te a köz­gaz­dász­ok­kal

 

A nagy vi­dám­ság azon­ban még nem ért vé­get az­nap­ra. Dél­után fél há­rom kö­rül ugyan­is, mi­u­tán min­den­ki kel­lően ki­ka­cag­ta ma­gát, vagy eset­leg vis­­sza­tért az ebéd­szünetről, és ele­gendően gyűl­tek ös­­sze a kö­vet­ke­ző prog­ram­pont­hoz, az egyik sport­pá­lyán a hall­ga­tók a GTK szó ké­pé­be áll­tak be, hogy ar­ról egy re­pü­lő­ről fel­vé­telt ké­szít­se­nek – az utó­kor, no és per­sze sa­ját ma­guk szá­má­ra. Lu­fik­kal a ke­zük­ben vár­ták a fo­tó­zást, ami­kor egy nem várt sé­ta­re­pü­lő szállt el a fe­jük fö­lött. A di­á­kok elő­ször azt hit­ték, a meg­ren­delt gép­pel van dol­guk, és uj­jon­ga­ni kezd­tek, ké­sőbb per­sze ki­de­rült a té­ve­dés, és a vár­va várt fo­tó­zás­ra is sor ke­rült a ma­gas­ból. A sé­ta­re­pü­lő uta­sai pe­dig min­den bi­zon­­nyal él­vez­ték az elé­jük tá­ru­ló lát­ványt.

 

Hab a tor­tán

 

Idő­köz­ben sport­ver­se­nyek is zaj­lot­tak, ezek és a délelőt­ti kvíz ered­mény­hir­de­té­sé­re is sor ke­rült a dél­után fo­lya­mán. A több szem­pont­ból is ered­mé­nyes nap vé­gén dísz­ebéd­nek a több bog­rács­ban főtt ün­ne­pi pör­köl­tet tá­lal­ták fel, s hogy az egész na­pi buli­hangu­lat és jó­kedv után, biz­tos, ami biz­tos, édes le­gyen a jól meg­ér­de­melt pi­he­nés – és mert nin­csen szüli­nap édes­ség nél­kül –, a kar egy cso­kis és egy ep­res tor­tá­val is meg­lep­te a hall­ga­tó­it.
A jó han­gu­la­tú ün­nep­lés ese­mé­nyei (és ered­mé­nyei) ké­sőbb a he­lyi és az or­szá­gos mé­di­á­ban is he­lyet kap­tak, a hall­ga­tók pe­dig büsz­kén me­sél­nek er­ről a nap­ról, hisz most már el­mond­hat­ják ma­guk­ról, hogy övék az or­szág leg­vi­dá­mabb ka­ra!

Tóth Ilo­na