A film Kothencz Jánosról és az ÁGOTA (Állami Gondoskodásban Élő és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért Országos Közhasznú Alapítvány) létrejöttéről szól. Kothencz János maga is állami gondozásban nevelkedett, s többek között az olykor igencsak durva körülmények és gyermekkori emlékek hatására érezte úgy, hogy cselekedni kell. Létrehozta tehát az ÁGOTA-t, ezzel segítve a hozzá hasonló sorsú gyerekeket élményprogramok, nyári táborok szervezésével. Az alapítvány céljai között szerepel többek között a gyerekek önbizalmának fejlesztését szolgáló, illetve kreativitásukat és különböző készségeiket elősegítő programok szervezése, és ezeken túl is rengeteg ötlettel, más és más módon próbálják javítani az állami gondozottak lehetőségeit, életkörülményeit. A film elsősorban az alapítót, Kothencz Jánost mutatja be, hogy hol és milyen körülmények között lakott gyermekként. Rengeteget mesél azokról az évekről, és hogy ezen emlékei közül melyek azok, amik később az alapítvány létrehozásához vezettek.
A film második felében aztán az ÁGOTA-tábor előkészületeit, majd megvalósulását láthatjuk, azt, hogy milyen jól is érzik magukat itt a gyerekek. Ami nekem kevésbé tetszett a filmben, az az, hogy csak az alapító beszél ezekről a dolgokról, és nem mutat be más véleményeket is. Nekem arra is lett volna igényem, hogy lássam a gyerekek oldalát, hogy tudjam, nekik mennyire fontos és meghatározó élmény az, hogy együtt táborozhatnak az ország másik felén élő társaikkal, illetve szintén érdekelt volna az önkéntes segítők nézőpontja is, hogy ők miért vállalták ezt a munkát, és nekik mit jelent ez az egész. Sajnos mindez a filmből nem derült ki.
Ösztön: színes magyar dokumentumfilm, 41 perc, 2009. Rendező: Fekete Zsuzsa.
Petró Julianna