Bár Absalemus éppen a másik oldalára fordult álmában, úgy éreztem, mellettem áll, és együtt nézzük az Angelus koncertjét. Rég megbeszéltük, hogy eljön, aztán fáradtan elnyúlt otthon a kanapén, mégis velem volt. A Garaboncziás két koncert közötti csendjébe iszonyatos, hidegrázó üvöltés hasított. Odafordulva egy vékony lányt láttunk, kibontott hajjal, keményen és férfiasan, időnként felhörgött.
Angelus. Elkezdődött. Beszélnünk sem kellett, egymásra sem néznünk, tudtam, mit néz és mit gondol Absalemus. Magunkban mosolyogva néztük a szikár, szigorú arcú lányt, aki fenékig érő haját rázta, keményen és férfiasan, időnként felhörgött.
Egyáltalán nem volt fontos számomra, mit játszanak, hiszen nem rajongok a metalért, és a hektikus zene ellenére egyszerűen lenyűgözött a nyugalom, hogy Absalemus velem van. Elkápráztatott az életemben látott első női metalzenekar is, és a földöntúli jelenség, a metalangyal, aki hörögve rázta hosszú szőke haját, keményen és férfiasan, időnként felhörgött.
Le sem tudtam venni róla a szemem, a másik két gitáros lányra vagy a dobos fiúra alig kalandozott el a tekintetem. Hiába nevettünk össze sokszor Absalemusszal, „szép hajam van”, ez este után ennek a mondatnak más jelentése lett. ő is ezt gondolhatta, mert önkéntelenül megigazította fürtjeit, miközben az énekes is a füle mögé húzta a haját, keményen és férfiasan, időnként felhörgött.
Nem tudnám megmondani, mi volt a lenyűgöző ebben a koncertben. Absalemus jelenléte? A koncerten levés élménye? A zene semmiképp. Egyszerűen a hatás. Teljesen le voltam nyűgözve attól, ahogy Csilla, az énekes a színpadon állva hosszú szőke haját rázta, keményen és férfiasan, időnként felhörgött.
Angelus – Garaboncziás Borozó – 50 néző
Szekeres Nikoletta
Irodalom ,