Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„A vonal az emberi kifejezés egyik legősibb eszköze. Vonalakat rajzolt a Neander-völgyi ősünk a homokba-agyagba, vonalakkal ábrázolta a bölénycsordát barlangja sziklafalán, előbb geometrikus, majd egész jeleneteket ábrázoló vonalakkal díszítette cserépedényeit a krétai fazekas… És hányféle lehet a vonal! Kemény és céltudatosan egyenes; a szív lüktetését is tettenérő; suhanva száguldó és formát keresőn tétova. Lehet alig láthatóan leheletvékony és nagy indulatot őrző, lendületesen vaskos." – írta Tandi Lajos Vinkler László kiállítása kapcsán.
Mednyánszky László és Vinkler László kiállítása két egymástól sokban különböző stílus és technika mementója, s bár ennyire különböznek, mindketten a huszadik századi magyar festőművészet kiemelkedő alakjai.

 

 

Mednyánszky korai rajzai, melyeket az „Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben” című albumokhoz készített, még az akadémiák rajzos, kemény modorához kötik a festő stílusát. Később talán az akvarellezés technikája és elsősorban a művész szakadatlan bolyongása közben felbukkanó élmények gyors megörökítése kényszerítette új munkamódszerre. Ekkor fellazulnak a formák, megszínesednek a lapok. Figurális műveinek túlnyomó részét a művész Magyarország és Európa szegényembereinek, elesettjeinek, csavargóinak életéről készítette. Ábrázoltjainak jelleme, sorsa ugyanúgy lekötötte, mint az őket körülvevő világ. Mednyánszky műveit a rokonszenv, az átélés őszintesége teszi megragadóvá. Akvarelltechnikájának levegősen egymásra hordott rétegei, fénytől átjárt meleg színei pedig századunk magyar rajzművészetének legszebb darabjai között jelöli ki helyüket.
A Móra Ferenc Múzeumban március 26-ig látható kiállítás a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményéből származik, olajfestmények és grafikák várják a látogatókat.

 

 

Vonalvarázs címmel nyílt Vinkler László festőművész tárlatsorozatának ötödik emlékkiállítása február elején a Móra Ferenc Múzeumban
A szabadkai származású művész a progresszív festészet és grafika egyik kiemelkedő kortárs alkotója, de művészeti íróként is sokan ismerik, hiszen míg a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz- és művészettörténet tanszékén dolgozott, megannyi cikket, tanulmányt készített kortársairól, illetve az egyetemes művészettörténet átfogóbb összefüggéseiről.
Vinkler László pályája során végigjárta a képzőművészet iskolájának minden alsó és felső osztályát, speciálkollégiumát, megismerkedett a legkülönbözőbb technikákkal, magába szívta és asszimilálta a különböző korstílusok eredményeit – de e sokféleségben és stílusgazdagságban is mindig önmaga tudott maradni. A tanítványból mester lett, a diákból tanár.
Vinkler munkásságát a festői kifejezés korszerű lehetőségeinek keresése jellemezi, az eklektika és a sokszínűség mellett a stiláris egyneműség.
„Vinkler László mindent tudott, amit manuálisan egy festőnek tudnia kell, és mindent ismert, amit egy modern embernek és gondolkodónak ismernie kell. Ismerte és őrizte a hagyományt, de nyitott volt az újítás iránt is. A hagyományőrzés és a szüntelen megújulás között kereste az egyensúlyt” – jellemezte a művészt Németh László író.
A kiállítás április 16-ig tekinthető meg.