Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Mind­két le­ány­zó nyolc­éve­sen kez­dett ver­se­nyez­ni, az ele­jén még me­gyei ver­se­nye­ken, ké­sőbb már or­szá­gos, egye­te­mi majd Eu­ró­pa- és vi­lág­baj­nok­ság­okon. A táj­fu­tás irán­ti sze­re­te­tet édes­any­juk, Csamangó Jusz­ti­na ol­tot­ta be­lé­jük, aki kö­zép­is­ko­lás ko­rá­ban ver­seny­sze­rű­en űz­te ezt a sport­ágat, s je­len­leg is el-el­in­dul kü­lön­bö­ző vi­a­da­lo­kon.

Szerencsi Ildikó és Dóra, az egyetem sokszoros bajnok büszkeségei. Fo­tó: Gémes Sándor

Il­di­kó, aki­nek lap­zár­tán­kig 27 ma­gyar baj­no­ki cí­me van 1998-ban, míg a 24-sze­res baj­nok Dó­ra 2000-ben lett a két­sze­res vi­lág­baj­no­kot, Oláh Ka­ta­lint is „ki­ter­me­lő” SZVSE iga­zolt spor­to­ló­ja.

A test­vér­pár ver­seny­idő­szak­ban he­ti hét edzés­sel ké­szül, de „a leg­jobb edzés a ver­seny” el­vét vall­va igye­kez­nek min­den hét­vé­gén utaz­ni és rajt­hoz áll­ni. Az uta­zás má­sik oka: Csong­rád me­gyé­ben ke­vés a táj­fu­tás­ra al­kal­mas er­dő – nem be­szél­ve a kö­zép­hegy­sé­gi töl­gyes, bük­kös te­rep­ről –, Sze­ged­hez leg­kö­ze­lebb a ruz­sait vagy a pirtóit le­het csak meg­em­lí­te­ni. „Jel­lem­ző­en a Vér­tó­nál szok­tunk dom­boz­ni, igyek­szünk min­den le­he­tő­sé­get meg­ra­gad­ni” – utal Dó­ri az emel­ke­dő­prob­le­ma­ti­ká­ra.

A fel­ké­szü­lé­si cik­lus­ban egy tor­na­ter­mi erősítős-gim­naszti-kázós és egy uszo­dai fog­la­ko­zás­sal emel­ke­dik az edzés­szám, me­lyen Gera Ti­bor edző ve­zé­nyel. Té­len jel­lem­ző­en a ki­vi­lá­gí­tott vá­ros­ban vagy li­get­ben fut­nak csa­pat­tár­sa­ik­kal, el­len­tét­ben a nyá­ri idő­szak­kal, ami­kor is a vas­utas pá­lya ad ott­hont a tré­ning­nek.

„Mind­két na­pi ver­senyt egy-­e­gy park­er­dő te­rü­le­tén ren­dez­ték, ezért vi­szony­lag sű­rű út­há­ló­za­tú volt a pá­lya” – kez­di ele­mez­ni az egye­te­mi erő­pró­ba szín­hely­ének adott­sá­ga­it Il­di. „Né­hol me­re­dek hegy­ol­da­lak, he­lyen­ként sű­rű szik­la­rajz és ta­golt dom­bor­zat sze­gé­lyez­te utun­kat a fu­tás ide­jén. A te­rü­let több­nyi­re jól fut­ha­tó volt, de sok he­lyen ne­he­zí­tet­te a fu­tást a gal­­lyas, il­let­ve a rit­kább vagy ese­ten­ként sű­rűbb alj­nö­vény­zet.”

A lá­nyok egyé­ni­ben és vál­tó­ban is meg­mé­ret­te­tek. Dó­ri a nők­nél egyé­ni el­ső lett 63:50-es idő­vel, nő­vé­re a ne­gye­dik he­lyen ért cél­ba 67:42-vel, s ugyan ezen a tá­von ki­len­ce­dik lett Zsig­mond Tí­mea szin­tén az SZTE szí­ne­i­ben. A női vál­tó csa­pat (Sze­ren­csi Dó­ra, Zsig­mond Tí­mea, Nagy Vi­rág) az ezüs­töt ve­het­te át, így Dó­ri a ha­za­úton nem froc­liz­hat­ta nő­vé­rét, mert Il­di is nyert egy ugyan­ilyen szí­nű ilyen me­da­li­ont, még­pe­dig – ér­de­kes­ség – a fér­fi vál­tó­val (tár­sai: Berecz­ki Má­té, Amb­rus Pé­ter).

Dóri nemrég Mefob-ot nyert.

A 24 éves gyógy­sze­rész­hall­ga­tó leg­na­gyobb sport­él­mé­nyé­nek az idei mis­kol­ci vi­lág­baj­nok­sá­got tar­ja, ahol kö­zép­hos­­szú tá­vú vál­tó­ban a tizenharmadik he­lyen, hos­­szú tá­von pe­dig a huszonhetedik he­lyen vég­zett.

„Négy évet ké­szül­tem a táj­fu­tó-vi­lág­baj­nok­ság­ra, óri­á­si él­mény volt ha­zai kö­zön­ség előtt ver­se­nyez­ni. Saj­nos vál­tó­ban nem si­ke­rült a tíz­be ke­rül­ni, be­csú­szott egy kis hi­ba, de a hos­­szú tá­vú egyé­ni tel­je­sít­mé­nyem kár­pó­tolt” – von­ja meg a vb mér­le­gét Il­di­kó, majd ki­tér az is­ko­lá­ra is. „Ez lesz az utol­só vizs­ga­idő­sza­kon – az utol­só sze­mesz­ter­ben már csak gya­kor­lat van –, szó­val ta­nul­má­nya­im el­sőbb­sé­get él­vez­nek.”

„Ná­lam ez for­dít­va van; a táj­fu­tás az el­ső, mert ez az el­ső évem a fel­nőt­tek kö­zött. Tud­ni kell, hogy éles a vál­tás a ju­ni­or és fel­nőtt kor­cso­port kö­zött, so­kat kell még fej­lőd­nöm fi­zi­ka­i­lag és tech­ni­ka­i­lag (tech­ni­ka = a tér­kép­pel va­ló ba­rát­ság)” – rep­li­ká­zik Dó­ri.

Vé­gül, ké­re­tik szur­kol­ni Il­di­nek a hét­vé­gén sor­ra ke­rü­lő ve­len­cei ver­se­nyen! Köz­tünk szól­va Ve­len­ce mi­att irigy­ked­ni is le­het.

Dlusz­tus T. Im­re