Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ugyan rö­vid ide­ig lát­ha­tó a nép­rajz tan­szé­ken a me­se­be­li, szé­kely vi­dék­re ka­la­u­zo­ló fo­tó­ki­ál­lí­tás, de min­den­képp meg­éri fel­ke­res­ni a Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Kar Egye­tem ut­cai épü­le­tét. A kis fo­lyo­són tett sé­ta alatt egy tel­je­sen más vi­lág­ba csöp­pen­he­tünk a fény­ké­pe­ken ke­resz­tül. Ko­ráb­ban a ma­kói Jó­zsef At­ti­la Mú­ze­um idő­sza­ki ki­ál­lí­tás­ként, Torockó tit­kai cím­mel volt lát­ha­tó a tár­lat. A Torock­ói ké­pek egé­szen pon­to­san 45 fény­kép­ből ál­ló vá­lo­ga­tás, me­lyet fo­tó­kar­to­no­kon he­lyez­tek el a ké­pek­hez il­lő ma­gya­rá­za­tok­kal. A fo­tó­so­ro­zat a tör­té­nész szak­ér­te­le­mé­vel ös­­sze­ál­lí­tott be­mu­ta­tó­anyag Er­dély mü­vé­sze­té­ről és tra­dí­ci­ó­i­ról.

For­gó Gé­za ké­pei Torockó nép­me­sé­be il­lő vi­dé­ké­re re­pí­te­nek. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

For­gó Gé­za, a ma­kói Jó­zsef At­ti­la Mú­ze­um könyv­tá­ro­sa és hely­tör­té­né­sze sze­rint is Torockó az er­dé­lyi ma­gyar né­pi épí­té­szet leg­mar­kán­sabb és egy­szer­smind leg­fi­gye­lem­re­mél­tóbb ék­kö­ve. Bár a kis köz­ség­be nem egy­sze­rü el­jut­ni, még­is, aki­nek si­ke­rül, az élet­re szó­ló él­mén­­nyel tér­het ha­za.
Az egy­kor vas­bá­nyá­sza­tá­ról és vas­mü­ves­sé­gé­ről hí­res vi­dék nap­ja­ink­ban is iga­zi oda­adás­sal vé­di a múlt­ból fenn­ma­radt ér­té­ke­ket, le­gyen az a nép­mü­vé­szet vagy az épí­té­szet al­ko­tá­sa. A hely­be­li­ek je­len­leg is nagy sze­re­tet­tel vár­ják a tu­ris­tá­kat, akik a vi­dék lát­vá­nyos­sá­ga­it sze­ret­nék kö­ze­lebb­ről meg­is­mer­ni. „Az aranyosszé­ki kis­vá­ros­ban úgy érez­het­jük, itt meg­re­kedt va­la­mi tör­té­nel­münk­ből, amit oly so­kat ve­szí­tet­tünk el” – ír­ja ko­ráb­bi be­szá­mo­ló­já­ban For­gó Gé­za.
A je­len­leg Ro­má­nia te­rü­le­té­hez tar­to­zó te­rü­let egy szé­ke­lyek lak­ta, gyö­nyö­rü köz­ség, ami már Jó­kai Mórt is meg­ih­let­te. Az író ma­ga is járt itt, és va­ló­szí­nü­leg ugyan­úgy érez­het­te, hogy Torockó egy va­rázs­la­tos hely, me­lyet mint­ha csak az is­te­ni aka­rat je­lölt vol­na ki a Szé­kely­kő alá. Itt a ki­et­len hegy­csúcs­nak kö­szön­he­tő­en a nap két­szer kel, és két­szer me­rül alá, sem­mi sem olyan, mint egy ma­gyar nagy­vá­ros­ban. Az egye­dül­ál­ló lát­vány már ön­ma­gá­ban elég meg­ra­ga­dó le­het­ne egy ké­sőb­bi lá­to­ga­tó fi­gyel­mé­nek fel­kel­té­sé­re, de Torockó en­nél sok­kal töb­bet rejt ma­gá­ban. Az őt kö­rül­öle­lő vi­dék jel­lem­zé­sé­nél épp­úgy nem ma­rad­hat ki a több ezer éves szo­kás és ha­gyo­mány­vi­lág elem­zé­se, mint az uni­tá­ri­us temp­lom kö­rül­já­rá­sa.
A kez­det­ben ró­mai ka­to­li­kus hely­ség az uni­tá­ri­us hit­re tért át. Ezt a tör­té­ne­tet pe­dig a nép­ha­gyo­mány örö­kí­tet­te meg a tör­té­ne­lem­köny­vek szá­má­ra.
A 18. szá­zad­ban épí­tett uni­tá­ri­us temp­lom né­pi­es stí­lu­sá­ban ös­­szeg­zi a fa­lu töb­bi épü­le­té­nek kézmüves­munkáját, így az itt la­kók szá­má­ra min­dig is több volt, mint egy­há­zi köz­pont. Szem­be­tü­nő jel­leg­ze­tes­sé­gei még a temp­lom­nak és ál­ta­lá­ban az er­dé­lyi ott­ho­nok­nak az egy-­e­gy al­ka­lom­ra vagy egy-­e­gy csa­lád­tag em­lé­ké­re hím­zett var­rot­ta­sok, il­let­ve a há­zak dí­szí­té­sé­re hasz­nált, vas­ból ké­szí­tett dí­szek. A há­zak fa­la­i­ról és az itt la­kó em­be­rek men­ta­li­tá­sá­ból va­la­mi egé­szen más su­gár­zik, ven­dég­sze­re­tet­ük pe­dig egye­ne­sen le­gen­dás. A 14. szá­zad­tól je­len­tős bá­nya­vá­ros sor­sa az 1870-es tüz­vés­­szel, majd a vas­bá­nyá­szat 1880-as meg­szü­né­sé­vel pe­dig vég­leg meg­for­dult. Bár épí­té­sze­té­re és ér­té­ke­i­re már ko­ráb­ban is fel­fi­gyel­tek a nép­rajz­ku­ta­tók, de a je­len­tős se­gít­sé­get a Tran­syl­va­nia Trust, az 1996-ban Ko­lozs­vá­ron be­jegy­zett mü­em­lék­vé­del­mi szer­ve­zet hoz­ta meg. Torockó 1999-ben meg­kap­ta az Europa Nos­tra dí­jat is, az Eu­ró­pai Unió mü­em­lék­vé­del­mi ki­tün­te­té­sét, s a tu­riz­mus­ból be­fo­lyó források vál­to­zat­la­nul so­kat se­gítenek a hely­be­li­ek ha­gyo­mány­őr­ző mun­ká­já­ban.
És ta­lán a Torock­ói-h­e­gységhez tar­to­zó Szé­kely­kő, va­la­mint a nap kü­lön­le­ges vi­sel­ke­dé­se úgy­szin­tén te­het ró­la, de a torock­ói em­be­rek ven­dég­sze­re­te­te és kul­tú­rá­ja eb­ben a vi­lág­ban úgy hat, mint­ha csak a nép­me­sé­ből lé­pett vol­na elénk.

Ba­kó Mar­git Szi­bil­la