Mindennapi benyomásunk az éghajlatváltozás. Az egyik év melegebb, a másik meg csapadékosabb: például 1999-ben 800, egy évvel később 400 milliméter csapadékmennyiséget mértek hazánkban. De rendkívüli árvizek vagy viharok is sújtják e vidéket. Mindez azonban belefér a meteorológiai változatosság fogalmába, nem jelent feltétlenül trendszerű változásokat. Ellenben például a talajvíz mozgási trendje kulcsszerepet játszik a környezeti változásban, a klímaváltozásra utal – hangsúlyozza Rakonczai János. A Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék docense, a Környezettudományi Intézet vezetője a korábbról ismert terepeket járva figyelt fel az összefüggésre: az egykori szikes területek teljesen átalakultak, például az 1970-es években vakszikes helyek begyepesedtek. Ennek hátterében az áll, hogy a talajvíz változása módosítja a vertikális víz- és sómozgást, ami a talajok genetikai típusának átalakulásával jár együtt.

Fotó: Veréb Simon

– Ha a szárazosodási folyamat folytatódik, a szikeseink egy részéből akár gazdálkodásra alkalmas talaj is lehet, de jellegzetes, nemzeti parkokban is védett táji értékek tűnnek el klimatikus okok miatt – mutat a térképre Rakonczai János.

A kutatóegyetemi címet elnyert SZTE földrajztudósai úgy vizsgálják a klímaváltozást, hogy munkájuk eredményeként elkészülhessen az Alföld környezetérzékenységi térképe. Ehhez – többek között – műholdfelvételeket összehasonlítva vizsgálják az erdők biológiai aktivitását. Ezen keresztül megállapítható, hogy a legkedvezőtlenebb helyzetű területeken a fák csakis a csapadékból táplálkozhatnak, mert immár nem érik el gyökereikkel a talajvízszintet.

– Sikerült megállapítanunk, hogy mennyi víz hiányzik a Duna–Tisza közéről, a klímaváltozásban legérintettebb tájunkról: a kritikusabb években majdnem annyi, mint Magyarország évi teljes vízfelhasználása, vagyis 5 milliárd köbméter – jelenti ki Rakonczai János. Ez az eredmény is jelzi: a földrajz ma már nem pusztán a topográfia, hanem fejlődéséhez a térbeli adatok feldolgozása, a geoinformatika ugyanúgy hozzájárul, mint az anyagvizsgálatokat lehetővé tevő, jól felszerelt laboratórium, vagy a távérzékelés fejlődése.

Visszafordíthatatlan változásokat is előidéz a talajvízhiány. Tapasztalható ilyen például megyénkben a Röszkéhez tartozó vizes élőhelyeken: a Kancsal tavon egykor csónakáztak, máskor meg sziksót söpörtek, mára a mély csatornák elvitték onnan is a vizet – egészíti ki tanárát Ladányi Zsuzsanna PhD-hallgató.

Megoldásnak a kutató nem a belvíz elvezetését tartja, hanem a vízzel való gazdálkodást, miként a vízügyes körökben is egyre inkább erről gondolkodnak. De tájökológiai vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy megállapítsák: mely területeken lehetséges a vizek visszatartása a táj károsítása nélkül. A tájra veszélyesnek tartja a Duna–Tisza-csatorna megépítésének felmelegített ötletét is. Egy ilyen vízpótlás ürügyén megvalósított beavatkozás megzavarná a talaj- és rétegvizek rendszerét, miközben éppen a vízhiánnyal leginkább sújtott területek kevésbé részesülhetnének előnyeiből.

Kíváncsiak

„Egy nemzet naggyá csak akkor lehet, ha kebelében önálló kutatás folyik" – jelentette ki Klebelsberg Kunó. A szegedi egyetemalapítók közé tartozó egykori kultuszminiszter hívta a Tisza-parti universitasra Szent-Györgyi Albertet, aki itteni kutatóként nyerte el a legmagasabb tudományos elismerést, a Nobel-díjat. „Sosem tettem többet, mint teljesítettem kötelességemet, mint kutató pedig kielégítettem saját kíváncsiságomat" – jelentette ki 1973-ban Szent-Györgyi, mikor szeretett városába látogatott, és átvette az egyetemen díszdoktori diplomáját. Akkor a világhírű tudós beszélt a tudomány feladatáról és három arculatáról, az alap és az alkalmazott tudományokról, valamint a tudományról mint a művészettel egyenértékű tevékenységről is – lapunk tudósítása szerint. Nobel-díjasunk megállapította: a tudomány soha nem lehet öncélú, mindig a népet kell szolgálnia.

A múltbeli nagyságokat citálva szinte ugyanarra a következtetésre juthatunk, mint ha a jelen szükségleteit fogalmazzuk meg. Az elhúzódó válság új helyzetet teremt a gazdaságban: újraosztható lesz a piac. A piacért induló versenyre ott készülnek okosan, ahol gyakorlati irányba mozdítják a kutatást, nagy figyelmet szentelnek a tudományos eredmények hasznosulásának. E célt szolgálja a Szegedi Tudományegyetemen a TÁMOP 4.2.3-08/01-2009-0015 számú „Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja a Szegedi Tudományegyetemen" című sikeres pályázat. Ez – úgy is, mint a vállalkozásnál, a piacon új, vagy jelentős mértékben továbbfejlesztett termék, illetve eljárás bevezetése – innováció.

A legújabb kutatói eredmények megismertetését mindig is küldetésüknek érzik a legkiemelkedőbb tudósok. A Kolozsvárról száműzött egyetem oktatói kara Szegeden otthonra találva meghonosította itt a tudományt népszerűsítő előadás-sorozatot. E szokás máig él: korábban Mindentudás egyeteme – Szeged, majd Szabadegyetem címen megújulva. Ám innovációként fogható fel, hogy a médiapiacon 100 éve jelen lévő Délmagyarország felvállalja a kutatóegyetemi címet nyert szegedi universitason keletkező tudás megismertetését és szétterítését. A Tudomány és Innováció címen összesen 20 alkalommal, kéthetente jelentkező újságoldalával a dél-alföldi régió lapja a sajtó ismeretterjesztő hagyományait eleveníti fel és újítja meg. Mert közös felismerésünk, hogy manapság párban jár tudomány és innováció.

Újszászi Ilona

Forrás: Délmagyarország Napilap