Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az isz­lám­ról egy se­ma­ti­kus kép él ben­nünk, mely a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben je­le­nik meg, és amit a hí­vő ara­bok ala­kí­ta­nak ki, pe­dig az isz­lám egy­ál­ta­lán nem mo­no­li­ti­kus sem nyel­vi­leg, sem et­ni­ka­i­lag. Egy na­gyon sok­szí­nű vi­lág­ról be­szé­lünk, mely 1,6 mil­li­árd hí­vőt ölel fel Nyu­gat-Af­ri­ká­tól egé­szen In­do­né­zi­á­ig.
En­nek a vál­to­za­tos vi­lág­nak csak egy ré­szét te­szik ki az arab hí­vők a szun­ni­ták (80%) és sí­i­ták (20%). Ná­luk az öt alap­pil­lér azo­nos, me­lyek a kö­vet­ke­zők: az egy­is­ten­hit meg­val­lá­sa, a na­pi öt­szö­ri ima, az ala­mizs­na, a böj­tö­lés (sza­um-ra­madán) és a za­rán­dok­lat Mek­ká­ba. De eze­ket az el­ve­ket is le­het ru­gal­ma­san ke­zel­ni, hi­szen ös­­sze is le­het von­ni az imá­kat.
A nők má­sod­la­gos sze­re­pe, hát­tér­be szo­rí­tá­suk vi­szont ne­he­zen egyez­tet­he­tő ös­­sze az eu­ró­pai gon­dol­ko­dás­sal. Ugyan­ak­kor ezt sem sza­bad se­ma­ti­ku­san ke­zel­ni, hi­szen több or­szág­ban már van sza­va­za­ti jo­guk, sőt olyan or­szág is lé­te­zik, ahol nő a mi­nisz­ter­el­nök, ezt pél­dáz­za Bang­la­des.
Ér­de­kes, és na­gyon el­té­rő a több­ne­jű­ség kér­dés­kö­re is. Akár négy fe­le­sé­get is tart­hat va­la­ki, ha azo­nos el­bá­nás­ban tud­ja őket ré­sze­sí­te­ni, és nem tesz köz­tük kü­lönb­sé­get. Ezt egyéb­ként nem fel­tét­le­nül élik meg ne­ga­tí­van a fe­le­sé­gek, hi­szen míg a férj az egyik fe­le­ség­gel van el­fog­lal­va, ad­dig a má­sik él­het szo­ci­á­lis éle­tet, ta­lál­koz­hat a ba­rát­nő­i­vel; és a há­zi­mun­kát is meg tud­ják osz­ta­ni.
Ha a dzsi­hád ki­fe­je­zést hall­juk, rög­tön a szent há­bo­rú jut eszünk­be, ho­lott en­nek ere­de­ti je­len­té­se a hí­vők kö­zös­sé­gé­nek az erő­fe­szí­té­se a kö­zös­ség ál­tal meg­ha­tá­ro­zott cél ér­vé­nye­sí­té­sé­re. Ez le­het ugyan há­bo­rú, de je­lent­het gaz­da­sá­gi boj­kot­tot is. Egyéb­ként ma már ez nem moz­gó­sí­tó ere­jű.
De mi­ért is ala­kul ki ez a se­ma­ti­kus kép? Mi in­dít­ja el a po­li­ti­kai isz­lá­mot? Az eu­ró­pa­i­ak meg­je­le­né­se és gyar­ma­to­sí­tá­sa. Az isz­lám vi­lág ös­­sze­om­lik, és a nyu­ga­ti­ak olyan be­fo­lyást sze­rez­nek, hogy az ot­ta­ni­ak már at­tól resz­ket­nek, ha csak meg­hall­ják Ang­lia vagy Fran­cia­or­szág ne­vét.
Azt a kér­dést, hogy mi­ért is van ilyen hely­zet, elő­ször Jamal-al-din al-Afghani ve­ti fel. A vá­la­sza az, hogy a mus­zlim kö­zös­sé­gek el­tér­tek a Ko­rán­ban meg­fo­gal­ma­zott el­vek­től. Vis­­sza kell tér­ni ezek­hez, hogy ez­ál­tal na­gyobb ön­be­csü­lés­re te­gye­nek szert az em­be­rek, de úgy, hogy köz­ben a vi­lág vál­to­zá­sa­it ma­gu­ké­vá te­szik. Na­gyon nyi­tott a vi­lág­ra, el­len­tét­ben a leg­több eu­ró­pa­i­val, akik eb­ben a kor­ban úgy gon­dol­ják, hogy aki nem eu­ró­pai, az kép­te­len a fej­lő­dés­re.
Ter­mé­sze­te­sen ez nem így van, hi­szen az isz­lám né­pek is ké­pe­sek a fej­lő­dés­re. A hoz­zá­ál­lást il­le­tő­en két ten­den­cia fi­gyel­he­tő meg: a mo­dern­iz­mus, mely al­kal­maz­kod­ni akar a vi­lág fej­lő­dé­sé­hez, de úgy, hogy köz­ben ra­gasz­ko­dik a gyö­ke­rek­hez; a má­sik pe­dig az inte­gris­ta-­fun­da­men­tal­is­ta, mely azt hang­sú­lyoz­za, hogy ra­gasz­kod­ni kell a – sok­szor még – kö­zép­ko­ri el­vek­hez, va­gyis el­zár­kóz­va vé­de­kez­ni. Ez a két elv ál­ta­lá­ban ke­ve­red­ve je­le­nik meg, de van­nak, akik­nél egy­ér­tel­mű­en lát­ha­tó, hogy me­lyi­ket kö­ve­tik.
Ez utób­bi kép­vi­se­lő­je pél­dá­ul Has­san al-Banna, aki a Mus­zlim Test­vé­rek Szer­ve­ze­té­nek meg­ala­pí­tó­ja. Ez a mai na­pig a szél­ső­sé­ges szer­ve­ze­tek pro­to­tí­pu­sa, meg­ha­tá­roz egy szel­le­mi­sé­get, és esze­rint kell ne­vel­ni min­den­kit. De emel­lett van­nak más gon­dol­ko­dók is, akik a szo­ci­á­lis ele­me­ket ré­sze­sí­tik előny­ben, mint Mirza Sultan-Galiev és Sajjid Kutb.
Az isz­lám vi­lág a re­ak­ci­ó­ja az eu­ró­pai ha­tás­ra, a vál­to­zás­ra or­szá­gon­ként el­té­rő. Lát­ha­tó, hogy nagy kü­lönb­sé­gek van­nak az eu­ró­pai és isz­lám vi­lág kö­zött, de az is, hogy fo­lya­ma­to­san ha­tot­tak (hat­nak) egy­más­ra. S ah­hoz, hogy bé­ké­ben vagy leg­alább­is na­gyobb egyet­ér­tés­ben él­hes­sen egy­más­sal e két vi­lág, fél­re kell ten­ni az elő­í­té­le­te­ket, és meg kell is­mer­ni a má­si­kat.

Tóth Bog­lár­ka