z.karvalics

Fény és információ: Nagy, Közepes és Kis Történelmek

A fényre – pontosabban: a mesterséges fénykeltésre – a legritkább esetben gondolunk információtechnikaként. Pedig a fény minden információs ciklus első lépését, a környező valóság érzékelését teszi lehetővé vagy javítja fel akkor, amikor erre amúgy nem lenne módunk: rossz látási körülmények között, vagy sötétben. Emiatt minden világítás és megvilágítás elsősorban információs célt szolgál.




Másodlagos információs funkciójuk van a fény által lehetővé tett képtechnikáknak, elsősorban a fényképeknek és a mozgóképeknek. S végül a fény maga is információhordozóvá válhat, akár tűzjelzés-lánc, akár zseblámpakörzés, akár az Internet alépítményét jelentő üvegszálas jeltovábbítás segítségével.


E három funkció a modern tömegtársadalom kialakulásával, a 19. század közepétől ír elképesztően izgalmas „kis történelmeket”, a gáz-és villanyvilágítással, az izzólámpával, a zseblámpával, a fényképezéssel, a filmmel, a neonnal, a fénykábellel, vagy legújabban a LED-del. Ám ugyanezek elmesélhetőek a nagyvárosok köztereinek, a magánlakásoknak, a bányáknak, a közlekedési járműveknek és (az endoszkópia segítségével) az emberi test sötét üregeinek a megvilágítását eredményező történetekként is. A fénytechnika, a fénygazdaság és a fény kultúrája azonban sokkal nagyobb időtávokat hidal át. Végigkíséri a Homo Sapiens 200 ezer éves történetét is, és úgy tűnik, könnyűszerrel vissza tudunk lépni a Homo Erectusig, az első fénykeltő és fényhasználó főemlőshöz. A legnagyobb fénytechnikus azonban az Evolúció maga: fény és információ „legnagyobb történelmének” első fejezete a fény érzékelésére képes élőlények kialakulásával kezdődik.