A levegő és a fény az élet forrása
Azokban az évszakokban, időszakokban, amikor a természetes fényhatás csökken, akkor a mesterséges fény intenzitásának növelésével, a megvilágítás tartamának változtatásával némileg pótolható a napsugárzás pozitív biológiai hatása.
Állatfajonként, korcsoportonként és a termelés függvényében eltérő mesterséges világítási programokat alkalmazunk. Hízó állatok nyugodtabbak, egyenletesebben gyarapodnak, és a takarmányt is jobban értékesítik homályos istállókban. Az ivarérésre, a szaporodási folyamatokra ugyanakkor pozitívan hat az intenzívebb fény.
Korán fekszik, aki a tyúkokkal fekszik
Gazdasági haszonállataink közül a fényre a baromfi a legérzékenyebb, ezért a baromfitenyésztésben a legelterjedtebb a fényprogramok alkalmazása.
A tojóhibridek genetikai képessége csak megfelelő környezeti adottságok mellett bontakozik ki. A fénynek különösen fontos szerepe van az intenzív tojástermelésben. A tojóidőszak 35-36. hetéig fokozatosan nő a megvilágítás időtartama, a csökkenő fényintenzitásra és időtartamra a tyúkok a termelés esésével reagálnak.
Pecsenyecsirke nevelés esetén a világítási programokat úgy kell meghatározni, hogy elősegítse a csirkék növekedését, az állatok megtalálják az etetőt és az itatót.
Pulykák nevelésekor a megfelelő világítás alkalmazása különös szakértelmet igényel, mivel a pulykák életkoruk és ivaruk függvényében igen eltérően reagálnak az őket érő fényhatásokra.
A számtalan előny mellett nem feledkezhetünk meg egyes kedvezőtlen hatásokról sem. A világos bőrű állatok érzékenyek azokkal a takarmányokkal szemben, melyek növelik a szervezet érzékenységét a napsugárzással szemben.