Az emberi agykéregben fajunkra specifikus szinaptikus, sejtszintű és hálózati folyamatok figyelhetők meg, amelyek egyrészt jelentősen különböznek a kísérleti modellként széles körben használt rágcsáló agykéregben zajló jelenségekhez viszonyítva, másrészt megfigyelhetők olyan alapjelenségek, amelyek mind az ember, mind a rágcsálók esetén hasonlóak és kulcsfontosságúak az agykérgi jelfeldolgozás szempontjából. Az emberi sejthálózatok láncszerű aktiválása a humán szinapszisok olyan biofizikai és ultrastruktúrális tulajdonságain alapul, amely megötszörözi a szinaptikus jelátvitel rágcsálókban tapasztalt hatékonyságát. Kísérleteink szerint az emberi agykéregben a piramissejtek és a kandeláber sejtek olyan funkcionális sejthálózatokat aktiválnak, amelyeket fontosnak tartanak a magasabb rendű, kognitív agytevékenységben. Ezen neokortikális emberi neuronhálózatok működése nagyfrekvenciás (~100 - 200 Hz) ritmusba szerveződik, amely fontos lehet a memória agykérgi reprezentációjában. Felismertük, hogy a lassú alvási tevékenységhez köthető alvási orsók alatt nagyfrekvenciájú (~100 Hz és ~200 Hz) beágyazott oszcillációs tevékenység is zajlik, amelyhez gátló és serkentő sejttípusok egymást követő aktivitásán alapul.