Kultúra
Vajon hol járt tíz évig a kilencvenes évek közepétől több demóval is jelentkező ígéretes szegedi progresszív, grunge rock banda? 2010 számukra a nagy visszatérés éve lesz. Molnár László, az Everflow énekese egy szegedi kávézóban mesélt a múltról, az aktuális tervekről és a közeljövőben bemutatkozó unplugged műsorról.
Aki ott volt novemberben az SZTE Gólyabálon, annak minden bizonnyal felkeltette a figyelmét a palotás, amit nem vendégművészek, hanem hallgatók adtak elő: ők azok, akik már több mint másfél éve heti rendszerességgel gyűlnek össze, hogy gyakorolják a manapság ritkaságnak számító hobbijukat: a történelmi társastáncot.
Tucatnyi szöszke, barna, vörös fejecske ül előttünk a Kövér Béla Bábszínház elsötétített nézőterén. Izgatott susogás morajlik a csendben, foghíjas mosolyok fordulnak hátra. Amíg nem kezdődik A kis Mukk, nagyobb látványosságnak ígérkeztünk mi, felnőttként, mint a még elzárt vörös függönyök.
Győrött született, de olyan erős szálak kötik az alföldi városhoz, hogy bátran nevezhetjük most már szegedinek is Lázár Pált, aki idén lenne hetvenéves. A Reök-palotában ebből az alkalomból nyílt tárlat; itt a művész több mint száz alkotását – elsősorban az 1990-es évektől született festményeket és kisplasztikákat – lehet megtekinteni.