Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Benedek György dékán Mokán Péter HÖK-elnökkel.

Mint is­me­re­tes, 1956. ok­tó­ber 16-án a sze­ge­di egye­tem Au­di­tó­ri­um Ma­xi­mu­má­ban ös­­sze­gyűlt hall­ga­tók meg­ala­pí­tot­ták a Ma­gyar Egye­te­mis­ták és Fő­is­ko­lások Szö­vet­sé­gét, amit az 56-os for­ra­da­lom kez­de­té­nek te­kint­he­tünk. En­nek em­lé­ké­re hoz­ta lét­re az Egye­te­mi Hall­ga­tói Ön­kor­mány­zat a MEFESZ-díjat, mely ke­re­té­ben há­rom em­lék­ér­met és hat em­lék­pla­ket­tet osz­ta­nak ki min­den év­ben az ese­mény év­for­du­ló­ján. Az em­lék­ér­met egy hall­ga­tó és egy kül­ső tá­mo­ga­tó szer­ve­zet mel­lett egy olyan ok­ta­tó kap­hat­ja meg, aki múl­ha­tat­la­nul so­kat tett a hall­ga­tó­kért, a hall­ga­tói moz­ga­lo­mért. „Be­ne­dek György dé­kán úr hos­­szú pá­lya­fu­tá­sa alatt ren­ge­te­get tett a hall­ga­tó­kért. Na­gyon sok hall­ga­tói ren­dez­vényt tá­mo­ga­tott, fő­véd­nö­ke volt gó­lya­bál­ok­nak, me­di­kus ku­pák­nak, a leg­kü­lön­fé­lébb hall­ga­tói ren­dez­vé­nyek­nek. Fon­tos meg­em­lí­te­ni, hogy 2009 szep­tem­be­ré­ben az ő se­gít­sé­gé­vel jött lét­re a Pul­zus Ká­vé­zó, ami ki­vá­ló kö­zös­sé­gi he­lyi­ség a hall­ga­tók szá­má­ra” – in­do­kol­ta Be­ne­dek Györ­gy ki­tün­te­té­sét Mokán Pé­ter, az SZTE ÁOK Hall­ga­tói Ön­kor­mány­za­tá­nak el­nö­ke.
Az Ál­ta­lá­nos Or­vos­tu­do­má­nyi kar jú­li­us­ban le­kö­szö­nő dé­kán­ja 2003 óta irá­nyít­ja a fa­kul­tást, ve­ze­tői kar­ri­er­je azon­ban már jó­val ko­ráb­ban el­kez­dő­dött. Dékán­helyettesként 1991-ben már ve­zet­te a kart, a ké­tez­res évek ele­jén az an­gol nyel­vű ok­ta­tás ve­ze­tő­je, 2002 és 2003 kö­zött pe­dig rek­torhe­lyettes is volt. Mint mond­ja, nem­csak ve­ze­tő­ként, de ok­ta­tó­ként is igyek­szik szo­ros kap­cso­la­tot ápol­ni a hall­ga­tók­kal. „Az Élet­ta­ni In­té­zet ve­ze­tő­je­ként meg­le­he­tő­sen el­len­té­tes ez a do­log, hi­szen ta­ní­ta­nom, vizs­gáz­tat­nom kell, de köz­ben min­dig tö­re­ked­tem a jó kap­cso­lat­ra is. Ki­emel­ném a di­ák­kö­ri mun­ka fon­tos­sá­gát, min­dig na­gyon sok di­ák­kö­rö­söm volt, Pro Sci­en­tia dí­jas is akadt köz­tük, ve­ze­tő­je vol­tam az Or­szá­gos Or­vos­tu­do­má­nyi Di­ák­kö­ri Ta­nács­nak is. Az 1980-as évek­ben több évet töl­töt­tem Né­met­or­szág­ban, ahol na­gyon tet­szett a hall­ga­tói élet szer­ve­zett­sé­ge, az, hogy a di­ák­ön­kor­mány­zat­ok iga­zi fe­le­lős­ség­gel, ha­ta­lom­mal ren­del­kez­tek, Ezért már a dé­ká­ni pá­lyá­za­tom­ban meg­ír­tam, sze­ret­ném, ha mi­nél na­gyobb ha­tás­kö­re len­ne ná­lunk is a hall­ga­tói ön­kor­mány­zat­nak. Ezt pró­bál­tam meg­va­ló­sí­ta­ni a dé­ká­ni pá­lya­fu­tá­som alat­t, sok ol­dal­ról igye­kez­tem fej­lesz­te­ni az ön­kor­mány­za­ti­sá­got. Fon­tos a hall­ga­tói moz­gal­mak ok­ta­tók­tól va­ló füg­get­le­ne­dé­se, hogy a hall­ga­tók ma­guk dönt­se­nek a sa­ját kér­dé­se­ik­ben, és anya­gi té­ren is fe­le­lős­sé­get vál­lal­ja­nak a sa­ját mun­ká­ju­kért. Na­gyon büsz­ke va­gyok rá, hogy az or­vos­tan­hall­ga­tók nagy lé­pé­se­ket tet­tek elő­re mind­ezek­ben. Sok ren­dez­vé­nye van az or­vo­si kar­nak, or­szá­gos és nem­zet­kö­zi ös­­sze­ha­son­lí­tás­ban is na­gyon ak­tív a hall­ga­tói élet.”
A nagy­sza­bá­sú hall­ga­tói ren­dez­vé­nyek mel­lett, mint a Szent-Györ­gyi Na­pok vagy a SZEFHE Di­ák­na­pok, fon­tos meg­em­lí­te­ni, hogy az or­vo­si ka­ron a hall­ga­tói ön­kor­mány­za­ti mun­ká­nak kö­szön­he­tő­en éven­te több mint száz hall­ga­tó tölt­he­ti kül­föld­ön kö­te­le­ző gya­kor­la­tát. Mokán Pé­ter sze­rint Be­ne­dek Györ­gy se­gít­sé­gé­nek nagy sze­re­pe van a hall­ga­tói ön­kor­mány­zat si­ke­res mű­kö­dé­sé­ben. „Na­gyon sok olyan bü­rok­ra­ti­kus és ad­mi­niszt­ra­tív prob­lé­mánk van, ami­ben se­gít, gör­dü­lé­ke­nyeb­bé te­szi a mun­kán­kat. Önál­ló­sá­got biz­to­sít, és na­gyon fon­tos­nak tar­tom, hogy ta­nul­má­nyi kér­dé­sek­ben is se­gí­ti a hall­ga­tók elő­re­ha­la­dá­sát, lo­gi­kus és jó dön­té­se­ket hoz. Úgy gon­do­lom, az egye­te­men ok­ta­tók nagy ré­szé­nek ér­de­ke az, hogy a hall­ga­tók­kal jó vi­szonyt ápol­jon, hi­szen az egye­tem mű­kö­dé­sé­nek alap­ját a hall­ga­tók ad­ják” – zár­ta sza­va­it az el­nök.

Ke­resz­tes Ju­dit