2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2008  --  9. szám - 2008. június 16.  --  Egyetemi élet
„Hazája elismerése mindig megörvendeztette”
Szent-Györgyi Andrást (képünkön), Nobel-díjas tudósunk unokaöccsét, a walthami Brandeis University professor emeritusát arról kérdeztük, mit gondol arról, hogy egyetemünk felvenné Szent-Györgyi Albert nevét.
„Nagyszerű gondolat, amire Szent-Györgyi Albert nagyon büszke lenne. Szent-Györgyi Albert a tudományért élt. A legfontosabb három hely, ahol kutatott: a Cambridge-i angol egyetem Biokémiai Intézete a húszas években; a szegedi egyetem, ahol mint az orvosi kémia professzora dolgozott 1930 és 1945 között, végül a Woods Hole-i Tengerbiológiai Intézet (Marine Biology Laboratory) 1947-től haláláig. A tengerparti Woods Hole a biológusok gyülekezőhelye volt, akik a világ minden részéről összegyűltek a nyárra kutatni, tanítani és vitatkozni. Szeged híres lett az ifjú és öreg tudóstársadalom előtt” – mondta a professzor, aki úgy véli, méltó helye lenne a Nobel-díjas tudós nevének az egyetem elnevezésében, hiszen hazájának elismerése mindig megörvendeztette.
„Szent-Györgyi Albert nagyon szerette hazáját, ugyanakkor a világ polgára volt. Amikor Szegeden díszdoktorrá választották, beszédét azzal fejezte be, hogy Magyarország egy kis ország, de nagyhatalom lehet, ha hozzájárul a világ kultúrájához a művészetével, irodalmával, tudományával és emberségével” – válaszolt Szent-Györgyi András arra a kérdésünkre, hogy milyen szellemiséggel kapcsolódik össze nagybátyja neve.
Azt, hogy mennyire ismerik ma Szent-Györgyi mint Nobel-díjas nevét, nehéz megmondani. „A kutatók, akik a szegedi felfedezések témáin tovább dolgoznak, értékelik és tudják, hogy milyen nagy és eredeti tudós volt ő. Gondolkodása, eredetisége és lelkesedése nagy hatással volt azokra, akik hallgatták előadásait, beleértve a fiatalabb generációkat is. A tankönyvekben is idézik munkáját. A világon ma főleg az öregebb generáció tagjai körében ismert, akik személyesen találkoztak vele és hallgatták előadásait, olvasták írásait és könyveit” – fogalmazott a professzor, aki szerint kifejeztten az Egyesült Államokban a C-vitamin, a Lasker-díjjal jutalmazott izomkutatásai, valamint a New York Times-ban megjelent levelei és rövid cikkei révén ismert a neve. És ez az ismertség Szegeddel is mélyen összefügött. „Tudományos eredményeit Szegeden érte el, mint rektor nagyon pozitív diákmozgalmat segített kialakítani. A szegedi egyetem jobb tudományos karokkal dicsekedhetett az ő idejében, mint a pesti egyetem. Ez Klebelsberg Kunónak köszönhető, aki a professzor mellett Szegedre csábította a fiatal tehetségeket mint Bay Zoltán, Issekutz Béla, Ivanovics, Lissak, Rusznyák és így tovább” – emelte ki a professzor.
„Szegeden tizenöt évet volt az orvosi kémia profeszora. Ebben az időszakban rendkívül eredmenyes volt a kutatása. A sejtlélegzés alapjainak kutatása és a C-vitamin mellett még egy másik nagyon fontos felfedezés is követte a Nobel-díjat: a professzor munkatársaival (Banga Ilona és Straub F. Brunó) megalapította az izom-összehúzódás biokémiáját. Kimutatták, hogy az izom-összehúzódás két fehérje együttműködésének eredménye, amit kémcsőben lehet követni. Sokak szerint ez a felfedezés megérdemelne egy második Nobel-díjat” – mondja Szent-Györgyi András, aki tizennégy évet töltött a „Prof” – ahogyan Woods Hole-ban mindenki nevezte – laboratóriumában, és azóta is megmaradt az izomkutatásnál.
„Szent-Györgyi Albert mindig az Életet akarta megérteni” – mondta a walthami professzor. „Minden nap jött a laboratóriumba kísérletezni, sok éven keresztül rákkutatással foglalkozott. Délután négy órakor laboratóriumának tagjai teázni gyűltek össze, és beszélgettek mindenféléről, a tudományról, politikáról, művészetekről. A Professzornak nagyszerű humorérzéke volt, és remek viccekkel tudta szórakoztatni a társaságot. Élvezte a sportolást. Mindig örömmel látott, sakkoztunk, ami egyik szenvedélye volt, és úsztunk az árban a sziget körül” – emlékezett vissza Szent-Györgyi András a Nobel-díjas tudós emberi arcára.
Arany Mihály
Bezár