Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Már társalgásunk elején szóba került a szegedi egyetem lehetséges névváltoztatása. A nyugalmazott könyvtáros úgy fogalmazott: Szent-Györgyi legnagyobb hendikepje, hogy Nobel-díjas. Véleménye szerint a magyarok közül Puskás Öcsi után a világban az ő nevét ismerik legtöbben, és ebből a szempontból is előny, ha egy intézmény felveszi a tudós nevét. De a puszta népszerűségnél sokkal többet jelent az a szellemiség, amit e név takar.

 

 

„Szent-Györgyi Albertet nem a legnagyobb tudományos elismerés tette igazán naggyá” – mesélte Marton János. „Az ő nagysága érdemelte ki e jutalmat. Sokan úgy gondolhatják, hogy életútja egy igazi sikertörténet, pedig egyáltalán nem így van. Gyakran élt külföldön szerény körülmények között, és a kutatásaiban sem volt helyes minden elgondolása, viszont épp ezért fedezhette fel a C-vitamint.”

A nyugalmazott könyvtáros elmesélte, hogy Szent-Györgyit is – mint a fiatal tudósokat általában – az élet titka érdekelte, ami akkoriban egyet jelentett az anyagcsere-folyamat teljes feltárásával. Megfigyelte, hogy a növényvilágban ha egy gyümölcs sorvadni kezd, megbarnul. Hasonló jelenséget tapasztalt az Edison-kórban elhunyt emberek esetében is. A pigmentek barnára színeződtek. E betegség a mellékvesekéreg sorvadása, éppen ezért Szent-Györgyi azt feltételezte, hogy ez a szerv a szervezetünk oxidációs központja. Vizsgálni kezdte a mellékvesekérget, és izolált belőle egy anyagot. Először hexuronsavnak nevezte el. Ez volt a C-vitamin.

„Akkor már sejtették, hogy rátaláltak a C-vitaminra, de nem tudták még hitelt érdemlően, tudományosan is bizonyítani” – folytatta Marton János. Szent-Györgyi – miután az Egyesült államokban sikerült előállítani húsz grammnyit az új anyagból – azt hitte, hogy ezzel majd gyógyítani lehet az Edison-kóros betegeket – de tévedett. Sajnos továbbra is meghaltak az Edison-kórosok, igaz, a barna pigmenttünetek elmúltak. A következő probléma az volt, hogy találni kell egy olyan növényt, amelyből könnyebben és sokkal több C-vitamint lehet izolálni. Szent-Györgyi a paradicsompaprikából több kilónyit tudott előállítani. A C-vitamin mellett egyébként e növénynek köszönheti az emberiség a P-vitamint is (ami igazából a vérerek törékenységét gátló flavon, és nem felel meg teljesen a vitamin kritériumainak).” A könyvtáros szerint a kiváló tudós életének bármelyik mozzanatát ragadjuk is ki – legyen az kutatás, közéleti szerepvállalás vagy közösségi élet –, minden területen kirajzolódik személyiségének valós arca. Egy olyan embert láthatunk, akit nem csupán a siker, a hírnév hajtott, sokkal inkább a kutatás, a problémamegoldás izgalma. Oktatási módszere is ezt az irányvonalat képviselte, és – Marton János szerint – ez az attitűd adhatna egyfajta irányvonalat is a szegedi felsőoktatásban. Szent-Györgyi a hallgatókat és oktatóikat közelebb hozta egymáshoz. Lerombolta az elefántcsonttoronyban ülő professzor képét. Rektorként is tevékenyen részt vett a diákéletben. Klubot szervezett, támogatta az egyetemi színjátszást, még a próbákra is bejárt.

„Mindig kiállt az általa képviselt értékek mellett, amelyet ma talán a humanizmus szóval lehetne megjelölni. Büszkesége olyan mértékletes volt, hogy leginkább azt a társaságot kedvelte, ahol vitába szálltak elméleteivel. Mindig kész volt a megújulásra. A C-vitamin felfedezése után sem állt meg, az izomkutatás felé fordult, és ott is maradandót sikerült alkotnia” – mondta el Marton János, aki még fiatal könyvtárosként kezet is fogott Szent-Györgyivel az SZBK könyvtárának avatásán.