Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

1928-ban Magyarországon Budapest és Debrecen után Szegeden alakult meg a harmadik Rotary Club. Tagja, később elnöke a szegedi egyetem professzora: Szent-Györgyi Albert.

A klubtagok találkozásának helyszíne a város társadalmi életében jelentős szerepet betöltő Kass Szálló volt. A háború előtti klubnak olyan kiválóságok voltak tagjai, mint Back Bernát felsőházi tag, Szeged város mecénása, Nyilassy Sándor, az Alföld szerelmese és festője, Móra Ferenc, a magyar „mesélőirodalom” óriása és Pick Jenő, a nemzetközi hírű szalámigyár tulajdonos-igazgatója.

A klubtagok közéletben betöltött szerepe nemcsak városunkban, régiónkban, hanem az egész országban érződött. Ennek egyik legjelentősebb példája az E75-ös út nyomvonalának kijelölése. Az 1930-ban angol javaslatra elkészítendő Calais-Isztambul transzkontinentális út magyarországi szakasza Budapest-Szekszárd-Mohács irányban volt kijelölve. A klub 1930. november 11-i ülésén foglalkozott a kérdéssel, és azt javasolta a város vezetésének, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy az út új nyomvonalon, Budapest-Kecskemét-Szeged érintésével érje el Szabadkát. A város vezetése elfogadva a javaslatot 1930 decemberében ilyen értelmű felterjesztést adott át a közlekedési minisztériumnak. Az ugyan csak rotariánus Fabinyi Tihamér közlekedési miniszter támogatásával a kormány elfogadta a módosítást, aminek eredményeképpen 1935-ben Szegeden átadják a transzkontinentális út magyarországi szakaszát.

Kapcsolatokat teremtettek olyan határon túli rotary klubokkal, amelyek érdekeltek voltak a mind két félnek hasznos együttműködésben. 1932-ban Palicson, majd Szegeden találkoztak a szabadkai Rotary Club tagjaival. A találkozók megbeszélésein olyan kérdéseket érintettek, amelyek nagyon lényegesek voltak az első világháború után kialakult államalakulatokban élő, közös kultúrával, múlttal rendelkező népeknek. Ilyen volt például a közvetlen vasúti összeköttetés Szeged és Szabadka között, a határszéli forgalom megkönnyítése, valamint az előbb említett transzkontinentális út további, Szeged-Szabadka-Újvidék-Belgrád szakaszának építése. 1936-ban szegedi kezdeményezésre négy magyar és hét jugoszláv klub találkozott Szabadkán. A megbeszélések témája a vízumkényszer kölcsönös megszüntetése, Alföld-Adria vasúti összeköttetés, kulturális csereprogramok stb.

A klub igyekezett szerepet vállalni a hazai rotary élet fejlesztésében. 1934-ben „Városközi rotary értekezletet ” szerveztek, amelyen 13 magyar Rotary Club küldöttei vettek részt. Az elmúlt rotary évet értékelő előadások helyszíne a városháza díszterme volt. A záró előadás nem rotary téma, hanem egy tudományos beszámoló volt „A paprika vitaminjáról” Szent-Györgyi Albert előadásában. A dolog érdekessége, hogy néhány év múlva e témában végzett kutatómunkájával elért eredményeiért kapta meg a Nobel-díjat. 1937. november 11-én az RC Szeged díszvacsorát adott a Nobel-díjjal akkor hazatérő tagja tiszteletére, a város vezetőin kívül a magyar és néhány jugoszláv klub küldöttei is résztvettek. Itt hangzott el Szent-Györgyi Albert szájából az a rotariánus hitvallás: „Rotariánus mindenki, aki elsősorban nem érvényesülni, hanem szolgálni akar, aki mást nem ütni, de megérteni akar, aki meg van győződve arról, hogy az építés több, mint a rombolás, az együttműködés több, mint a civakodás …”.

Az 1990-ben újjáalapított szegedi rotary klub ma Szent-Györgyi Albert nevét viseli.