Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Ze­ne­mű­vé­sze­ti Ka­ra idén ok­tó­ber­ben is meg­em­lé­ke­zett Ván­tus Ist­ván­ról. A ze­ne­szer­ző szü­le­té­sé­nek het­ven­ötö­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból gyűl­tek egy­be a ze­né­szek a ZMK Fric­say Fe­renc-hang­ver­seny­ter­mé­ben.
Ok­tó­ber 14-én tar­tot­tak em­lék­hang­ver­senyt a ze­ne­szer­ző tisz­te­le­té­re a ZMK-n. A ren­dez­vényt Ke­rek Fe­renc dé­kán be­ve­ze­tő be­szé­de nyi­tot­ta meg. Az em­lék­hang­ver­seny mel­lett pe­dig a Ván­tus-em­lék­szo­ba is nyit­va állt az ér­dek­lő­dő kö­zön­ség előt­t.
Ván­tus Ist­ván 1935. ok­tó­ber 27-én a Nyír­ség­ben szü­le­tett. A sors elő­ször a Deb­re­ce­ni Re­for­má­tus Kol­lé­gi­um­ban irá­nyí­tot­ta, ahol ze­nei ta­nul­má­nyo­kat foly­ta­tott. Ez­után Bu­da­pes­ten a Liszt Fe­renc Ze­ne­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­la ta­nu­ló­ja­ként Sza­bó Fe­renc ta­nít­vá­nya volt. 1960-ban, mi­u­tán ki­ta­nul­ta a ze­ne­szer­zés tu­do­má­nyát, Sze­ged­re köl­tö­zött, hogy itt ad­has­sa át tu­dá­sát ze­ne­pe­da­gó­gus­ként, több mint har­minc éven át – köz­ben pe­dig szü­net nél­kül al­ko­tott. Két ope­rát, több ze­ne­ka­ri mű­vet és meg­an­­nyi kó­rus­mű­vet je­gyez. A hat­va­nas évek­ben kezd­te ki­dol­goz­ni sa­ját ze­ne­szer­zői és ze­ne­el­mé­le­ti rend­sze­rét, mely­nek kul­csa a vég­te­le­ní­tett pen­ta­ton­láncban rej­lett.
1992. jú­li­us 9-én a Deb­re­ce­ni Nem­zet­kö­zi Bar­tók Bé­la Kó­rus­ver­seny­re uta­zott, hogy részt ve­hes­sen gye­rek­ka­ri mű­ve, a Hang­cso­por­tok ős­be­mu­ta­tó­ján. Ar­ra vi­szont sen­ki sem szá­mí­tott, hogy a be­mu­ta­tó után egy áju­lást kö­ve­tő­en örök­re itt hagy­hat­ja ezt a vi­lá­got az öt­ve­nes éve­i­ben já­ró ze­ne­szer­ző.
Kö­ve­tői és tisz­te­lői nem hagyják, hogy mun­kás­sá­gát el­fe­led­je az utó­kor. Ván­tus Ist­ván ha­lá­la után is ugyan­úgy em­lé­ket ál­lí­ta­nak előt­te, s eb­ben nap­ja­ink­ban is ki­emel­ke­dő sze­re­pet tölt be a sze­ge­di szék­he­lyű Ván­tus Ist­ván Tár­sa­ság, me­lyet 1996-ban ala­pí­tot­tak csa­lád­tag­jai, ze­nész­tár­sai, ta­nít­vá­nyai, tisz­te­lői. A tár­sa­ság fő cél­ki­tű­zé­sei közt pe­dig el­ső­sor­ban a ze­ne­szer­ző mű­ve­i­nek mi­nő­sé­gi elő­adá­sa sze­re­pel, hi­szen Ván­tus Ist­ván vi­tat­ha­tat­la­nul meg­ha­tá­ro­zó alak­ja Sze­ged és a dél-al­föl­di ré­gió ze­nei éle­té­nek. Az el­is­me­rést iga­zol­ja, hogy mű­ve­it ha­zánk­ban és kül­föld­ön egy­aránt elő­ad­ják.
Az idei est fo­lya­mán köz­re­mű­kö­dött az SZTE Ju­hász Gyu­la Pe­da­gó­gus­kép­ző Ka­rá­nak ének-ze­ne ta­ná­ra, Dom­biné Ke­mény Er­zsé­bet, aki a Ván­tus Ist­ván mű­vé­sze­té­nek ho­lisz­ti­kus meg­kö­ze­lí­té­se cí­mű meg­em­lé­ke­zés­sel ké­szült er­re az al­ka­lom­ra. A kon­cer­ten emel­lett sze­re­pelt a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Szim­fo­ni­kus Ze­ne­ka­ra, Somor­jai Pé­ter ve­zény­le­té­vel, il­let­ve Sin Ka­ta­lin gor­don­kán, Ke­rek Fe­renc zon­go­rán, Maczák Já­nos kla­ri­né­ton és Szec­ső­di Fe­renc he­ge­dűn.

Ba­kó Mar­git Szi­bil­la