Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ol­va­som, Nyu­ga­ton sok he­lyen le­he­tő­sé­günk van ar­ra, hogy ki­zá­ras­suk ma­gun­kat a ka­szi­nók­ból, ha nem bí­zunk ben­ne, hogy ké­pe­sek le­szünk el­len­áll­ni já­ték­szen­ve­dé­lyünk­nek. Egy ka­na­dai as­­szony fel is irat­ko­zott az ön­kén­tes fe­ke­te­lis­tá­ra, de az­tán még­is si­ke­rült be­jut­nia a ka­szi­nó­ba, és há­rom év alatt há­rom­száz­ezer dol­lárt vesz­tett. Er­re be­pe­relt két ka­szi­nót, ami­ért nem tar­tot­ták vis­­sza.
Ol­va­som azt is, hogy bi­zo­nyos li­be­rá­lis kö­rök több fel­ada­tot szí­ve­sen át­ven­né­nek az ál­lam­tól, töb­bek kö­zött az adóz­ta­tás egy je­len­tős szeg­men­sét. Nem meg­ri­ad­va a ha­zai, rend­szer­vál­tás utá­ni, vad­ka­pi­ta­liz­mus­ba oj­tott liberál­bol­se­viz­mus mér­ge­ző gyü­möl­cse­i­től, ves­sünk egy pil­lan­tást e gon­do­la­tok pi­ac­já­ró ko­sár­ká­já­ra. „Mi len­ne, ha az em­be­rek je­lent­kez­het­né­nek egy olyan adó­rend­szer­be, amely na­gyobb adót ró­na ki rá­juk, ha test­tö­meg-in­de­xük meg­ha­lad­ja a ma­guk szab­ta fel­ső ha­tárt?” – te­szi fel a kér­dést a Big Ques­tions Online webfóru­mon Daniel Akst, aki­nek meg­je­le­nés előtt áll a hab­zso­lás ko­rá­ról és az ön­mér­sék­let­ről szó­ló köny­ve.
S va­ló­ban: mi­ért ne je­lent­kez­het­nénk be min­den esz­ten­dő ja­nu­ár­já­nak el­se­jén (a fo­ga­dal­mak nap­ján) az adó­hi­va­tal online rend­sze­rén a ma­gunk­ra néz­ve kö­te­le­ző, mi­ni­mum egy nap­tá­ri és adó­évig fenn­tar­tan­dó vál­la­lás­ba? Len­ne mond­juk egy he­tünk, hogy sze­mé­lye­sen je­lent­kez­zünk a he­lyi­leg il­le­té­kes adó­hi­va­tal so­ro­zó­or­vo­sá­nál, hogy rög­zít­sék sze­mé­lyes ada­ta­in­kat, már­mint a ma­gas­sá­got, súlyt, élet­kort és a test­tö­meg-in­de­xet. Len­né­nek a kez­dők (K-lis­tá­sok), akik elő­ször lép­nek be a rend­szer­be. Ők egy bi­zo­nyos cél el­éré­sé­ért kap­ná­nak adó­jó­vá­írást. Az­tán len­né­nek a ha­la­dók (H-lis­tá­sok), akik már éve­ken ke­resz­tül ké­pe­sek tar­ta­ni az ide­á­lis in­de­xet, ezért ala­cso­nyabb adó­kulc­­csal adóz­nak, hi­szen vél­he­tő­en jó­val ke­ve­seb­bet költ rá­juk az ál­lam or­vo­si el­lá­tás­ban és tá­mo­ga­tott gyógy­szer­ben.
A rend­szer fi­no­mít­ha­tó az­zal, hogy a kez­dők ma­guk vá­lasz­tot­ta mó­don egy-há­rom év alatt ér­het­né­nek föl a H-lis­tá­sok szint­jé­re, vagy az­zal, hogy kü­lön bün­te­tő­adó­val sújt­juk a vis­­sza­eső­ket (V-lis­ta). Ez­zel per­sze csöp­pet sem csök­ken­ne az ál­la­mi fel­ada­tok szá­ma és sú­lya, de leg­alább töb­bet mo­so­lyog­nánk egy­mást mé­re­get­ve az adó­hi­va­ta­li ügy­fél­tér­ben.
Mind­azo­nál­tal – ha már bo­lon­do­zunk, fo­koz­zuk a cél­sze­rű­sé­gig –, én föl­vet­ném a te­le­ví­zió hasz­ná­la­tá­val kap­cso­la­tos kü­lön­adó, il­let­ve adó­jó­vá­írás le­he­tő­sé­gét. Azt pél­dá­ul ne­he­zen le­het­ne vi­tat­ni, hogy a té­vé­nél kár­té­ko­nyabb, csa­lá­dot, el­mét, ba­rát­sá­got job­ban rom­bo­ló dol­got csak a ká­bí­tó­szer-ke­res­ke­de­lem mű­köd­tet. És az is tény­sze­rű, hogy a té­vé nél­kül élő csa­lá­dok túl­nyo­mó több­sé­ge (nem a mély­sze­gé­nyek­ről be­szé­lek) pél­dás éle­tet él. Nos, ha ezt a kö­rül­ményt a köz­jó ol­da­lá­ról szem­lél­jük, kön­­nyen be­lát­ha­tó, hogy je­len­tős adó-jó­vá­írá­si ked­vez­ményt kel­le­ne biz­to­sí­ta­nunk a tévétlen, ezért egy­más­ra, sőt mi­ránk is fi­gye­lő, sze­líd, jó­ra­va­ló csa­lá­dok­ra. Hogy mást ne mond­jak: a tévétlenek jó­val ke­ve­seb­bet bű­nöz­nek, mint a té­vé­sek; több időt töl­te­nek imá­val, el­mél­ke­dés­sel, egy­más tá­mo­ga­tá­sá­val, és – ami a leg­fon­to­sabb – szám­sza­ki­lag job­ban oda­fi­gyel­nek a nem­zet rep­ro­duk­ci­ó­já­ra.
Még en­nél is fon­to­sabb ren­del­ke­zés­nek tar­tom – és ez ügy­ben már fel is ke­res­tem né­hány il­le­té­kes ál­lam­tit­kárt, va­la­mint az or­szág­gyű­lés bo­rá­sza­ti al­bi­zott­sá­gá­nak el­nö­két –, hogy nyújt­sunk a fo­gyasz­tás­sal li­ne­á­ri­san moz­gó adó­ked­vez­ményt a ma­gyar bor él­ve­ző­i­nek. Kön­­nyű be­lát­nunk, hogy csak­is ilyen li­be­rá­lis esz­köz­zel, az egyén fe­le­lős­sé­gé­re (és sza­bad­sá­gá­ra) épít­ve tér­he­tünk oda vissza, ahol ha­zánk egy év­szá­za­da volt. Ak­kor 770 ezer bor­ter­me­lő nyúj­tott egy­szer­re mun­kát és bol­dog­sá­got a ha­zá­nak, ma meg alig több mint száz­ezer gaz­dát tar­ta­nak nyil­ván a hegy­köz­sé­gek. A fe­jen­kén­ti évi 30 li­ter át­la­gos bor­fo­gyasz­tást nem tűr­het­jük to­vább. Né­hány év alatt il­len­dő len­ne azt meg­dup­láz­ni egy­szer, majd még egy­szer.
A bor po­zi­tív élet­ta­ni ha­tá­sa­i­ról, va­la­mint az egész­ség­ügyi pre­ven­ció és a kór­há­zi ke­ze­lés kö­zöt­ti költ­sé­gek kü­lönb­sé­ge­i­ről be­szél­je­nek a fran­cia­or­szá­gi szív-ér­rend­sze­ri be­teg­sé­gek­re vo­nat­ko­zó ada­tok, er­ről itt töb­bet nem is ír­nék. De azt kü­lön is vá­zol­nom kell, hogy a je­len­tő­sen gya­ra­po­dó fo­gyasz­tás ré­vén gyö­nyö­rű sző­lő­ül­tet­vé­nyek szü­let­né­nek re­mek kis prés­há­zak­kal, li­ge­tes boru­takkal, bor­dal­es­tek­től len­ne han­gos a ma­gyar éj­sza­ka, ami ta­lán még az NCIS-szel ver­sen­gő Gyil­kos szá­mo­kat meg a Mi­a­mi hely­szí­ne­lő­ket is el­nyom­ná.
Idé­zett ame­ri­kai szer­ző­höz tér­nék vis­­sza: „A mai tár­sa­da­lom­ban egy­re na­gyobb a sza­bad­ság, va­gyis egy­re in­kább ma­gunk­ra va­gyunk utal­va mér­sék­let dol­gá­ban. Az ál­lam pró­bál­ko­zott már til­tás­sal, pél­dá­ul az al­ko­hol­ti­la­lom ide­jén, de az ered­mény le­súj­tó volt.” Tel­je­sen iga­za van.
Pró­bál­juk meg a dol­got most meg­for­dí­ta­ni!

Dlusz­tus Im­re