2014. április 16., szerda English version
Hírek  --  Archívum  --  2007  --  6. szám - 2007. március 12.  --  Fókusz
Mit tudsz mondani annak, aki egy óvatlan pillanatban megkérdezi tőled: miről írsz a héten?
Persze csak egy becsületes válasz létezik: az, hogy nem tudod.
Nem azért, mintha nap mint nap az isteni sugallatra várnál, az áldott pillanatra, mikor elkezdesz ihleni, nem, távol álljon tőled, a tárca amúgy sem ihlet kérdése, ahogy nagyon kevés dolog az a nap alatt, de az már más kérdés. Egyszerűen azért nem tudsz válaszolni, mert még nem tudod, mi érdekes jön majd szembe az utcán, mígnem többek között szembe jön veled egy ilyen alattomos kérdés. Csak hát könnyen felmerül az a kérdés is, hogy aki ennyire tudni akarja előre, miről írsz a héten, az miért akar szert tenni erre a még csak nem is értékes tudásra? Mert rendben van persze, hogy nem vagy háborús tudósító, de jószerivel még egy vérszegényebb oknyomozó riporter sem, aki leleplezné a városi botrányt, hogy a sarki közértben előre megfontolt szándékkal savanyú a tej. Nem, igazán nem tudnád megmondani, miért szeretné valaki mindenáron már a megjelenés előtt is megtudni, mi jelenik meg ebben a könnyű tárcában, mely papírhely még arra sem elég, hogy kicsike csónakot hajtogass belőle, mely a valódi vízre téve el is süllyedne azon nyomban.
Mert valahol te is megérted ezt az egyszerű kíváncsiságot, hiszen te is sokkal jobban szerettél addig újságot olvasni, amíg nem írtad is azt, de épp ezért tudod már azt is, hogy csak arra lehet igazán kíváncsi az ember, amit nem tudhat meg idő előtt. A beteljesülés mindig csalódás, ezt a közhelyet jobban ismered már bármilyen bölcsességnél. Mert a kérdésre, hogy miről írsz a héten, azt is mondhatnád kíváncsi barátodnak, már ha nem akarnád elrontani a játékát, hogy hát nem mindegy, hiszen arról, ami igazán fontos, úgyse lehet. Mert bűvészkedhetsz a fontos dolgokkal éppúgy, mint a szavakkal, de az igazán fontos dolgokkal a beszéded nem tud mit kezdeni. Azzal az egyszerű ténnyel sem, hogy kisüt a tavaszi nap, szétömlik a fénye az utcán, és a Dóm térre, mint lassan ténfergő galambok, szédelegnek ki az eddig téli álmukat alvó emberek. S csak magadban kérded ilyenkor, hogy ha majd ugyanilyen lesz, mint mindig, az egész tavasz és legfőképp a nyár, akkor vajon miért van az, hogy valójában csak az első napsütéses napok ilyen összetéveszthetetlenül varázslatosak? Persze, azért, mert még nem szoktad meg, mert még csípi a szemed a fény szokatlansága, mert a  megszokás kényelméből még a nagyobb kabátod hordod. De nyugodj meg, a napfénynek nincs nagyobb ellensége, mint az, hogy előbb-utóbb majd ahhoz szoksz hozzá. Addig is engedd, hogy, hiába jön évről évre el ugyanúgy, meglepjen ebben a városban is, mint már anynyiszor más helyeken. Mert az első napsütéses nap is akkor hat igazán, ha nem, nem keresed, nem vagy rá kíváncsi előtte.
Turi Tímea
Bezár