2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2008  --  9. szám - 2008. június 16.  --  Fókusz
A Szegedi Tudományegyetem vezetői azon tűnődnek, hogyan lehetne az eddigieknél jóval erőteljesebben és egyértelműbben használni Szent-Györgyi Albert nevét. Egyértelműnek tűnik: a vita tétje az, hogy az egyetem fölvegye-e a Nobel-díjas professzor nevét.
Jelzem, nem csupán azért szükséges az alapos megfontolás, mert egy névadás egy sors vállalását is jelenti, hanem azért is, mert az egyetem és a város csak együtt, kizárólag közös városmarketing-koncepció útján juthat el a kívánt célig.
Nehezen vitatható tény, hogy az európai középvárosok egymásra épülő hálózatába Szeged az egyetemén és a kutatóhelyeken keresztül tud becsatlakozni. Ugyanakkor Szegednek el kell végeznie az önmeghatározást is, mivel semmitmondóvá lett a sokáig használatos „Szeged a napfény városa” vagy a későbbi keletű, ráadásul nagyon híg „Szeged kulturális, tudományos és gazdasági regionális központ” szlogen.
Legyen Szeged a C-vitamin városa! Ez az a fogalom, ami egyértelműen kódolható a világ minden pontján, de különösen a fejlett országokban. A C-vitamin mint ernyőmárka ráirányítja a figyelmet a többi szegedi márkára: a Szent-Györgyi Albert nevével fémjelzett egyetemre és kutatóhelyekre; a paprikára, amitől csak egyetlen lépés Bálint Sándor munkássága; valamint a szalámira, amihez a feldolgozóipar és a mezőgazdaság illeszkedik.
Innen léphetnénk el a gasztronómia felé, ha kellő bölcsességgel láttatnánk a pirosan gyöngyöző halászlében és a dús pörköltökben a hamisítatlan szegedi paprikát, amihez természetesen egy kiváló Frittmann-féle kadarka illik a legjobban. És ezzel egy oly fontos döntés közelébe is eljutottunk, hogy mi legyen az egyetem bora.
A városházán már született egy koncepció 2003-ban, ami kimondja, hogy az újszegedi Liget és térsége Szent-Györgyi Albert Egészségturisztikai Övezetként jelenjen meg. Ehhez a gondolathoz illeszkedő elvárás, hogy legyen a harmadik híd Szent-Györgyi Albert-híd. Teremtsünk végre kultuszt a Magyarországon, s azon belül Szegeden kiérdemelt Nobel-díjnak, hiszen ez egyrészt komoly adóssága a városnak, másrészt a márkaépítés leginkább kézenfekvő alapeleme.
Oda kell figyelni ugyanakkor arra, hogy a stratégiaalkotást megelőző kutatások, a városaudit egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – eleme az adott település megítélésének vizsgálata. Szeged esetében nem elég, ha az e tárgyban tervezett felmérések csak a város látható külső képére, arculatára vonatkoznak, emellett törekedni kell a vélemények tudati, belső összetevőinek, az ebből származó képzeteknek a megragadására.
Ha Szent-Györgyit választjuk, akkor nem elegendő átfesteni a homlokzatot, kicserélni a levélpapírt, és elkészíteni néhány színes prospektust. Szent-Györgyit a maga sokszínűségével az egész egyetemnek és vele együtt az egész városnak vállalnia, átélnie kell. Megjegyzem, ez nem kis feladat, mivel ilyen-olyan okokból a hét évtizede elnyert Nobel-díj és kiérdemlője nem szervült a város részévé. Még ma is rá-rácsodálkozunk, ha kimondjuk: Szent-Györgyi a szegedi paprikában lelte meg találmányát.
Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy egy-egy hely megítélésében, a pozitív döntés meghozatalakor, az imázs gyakorta fontosabb aspektus, mint a hely konkrét adottságainak, erőforrásainak léte és minősége. Az imázsvizsgálat lényegében a Szegeddel kapcsolatos helyi és nem helyi attitűdöket, véleményeket kell megragadja, elsősorban a pozitív befolyásolhatóság távlati tervezése érdekében. A tényleges vizsgálatok során tudatosan figyelni kell a téma jellegéből adódó torzításokra: például a lokálpatrióták nyilvánvalóan nem lesznek élesen kritikusak, a nem itt élők viszont számos közismert sztereotípiát fognak használni. Ha születne egy ilyen audit, be kell látnunk, a napfény még mindig igen jól tartaná magát, ami igaz, csak épp súlytalan, ugyanakkor a klímaváltozással egyre negatívabb tartalmú.
Aláhúzandó, hogy a márkaépítés és a marketing, legyen az városi vagy egyetemi szintű, nem pusztán színes prospektusok osztogatása! A városmarketing fogalma egyrészt a piaci realitásokra épülő szemléletmódot jelenti, másrészt azt a városvezetői gyakorlatot, amely az adott település egyes alrendszereit tudatosan összehangolva úgy működteti, hogy a tevékenységek eredői egy, a városstratégiában előre meghatározott irányban és mértékben fejtsék ki hatásukat. (Például egészség- és konferenciaturizmus.) Nyilvánvaló, hogy ebben a megközelítésben minden mindennel összefügg: infrastrukturális fejlesztések a kultúrával, egészségügy a foglalkoztatottsággal, sport az idegenforgalommal, és így tovább.
Az egyetem névadásának kérdését ebben az erőtérben célszerű elhelyezni.
Dlusztus Imre
Bezár