Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Édes­anyám és édes­apám is gyógy­sze­rész, an­no ők in­dí­tot­tak el ezen a pá­lyán, pe­dig kez­det­ben még nem vol­tam ki­bé­kül­ve a kém­iá­val. Idő­köz­ben azon­ban meg­sze­ret­tem. A ka­ro­mon megle­hetősen csa­lá­di­as, be­fo­ga­dó a han­gu­lat, az év­fo­lya­mom­ban, ha jól tu­dom, nyol­cvan­hár­man va­gyunk. Nem cé­lom sen­kit sem el­ret­ten­te­ni, de tud­ni kell: ma­gas kö­ve­tel­mé­nyek elé ál­lí­ta­nak ben­nün­ket ta­ná­ra­ink, ezért is vé­gez­nek ke­ve­sen a tíz fél­év vé­gén, ugyan­ak­kor a leg­jobb gyógy­sze­rész­kép­zés itt van az or­szág­ban. Na­gyon sok gya­kor­la­ti óránk van, ahol iga­zán kö­zel tu­dunk ke­rül­ni ta­ná­ra­ink­hoz. A ta­nár-di­ák vi­szony fel­hőtlen, azt fi­gyel­tem meg, hogy az idő­sebb ok­ta­tók is fi­a­ta­lo­san, nagy hév­vel ok­tat­nak, tart­ják előadá­saikat. A Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem­ben az is na­gyon jó, hogy a ti­zen­két kar kö­zül tíz a bel­vá­ros­ban van.
Koncz And­rea (GYTK, II. gyógy­sze­rész)