Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Volt egy Ford,
Egy öreg Escort,
Azt fol­toz­ta szün­te­len;
Mor­gott, ha sír­tunk,
S tej­be szür­csöl­tük a szo­bát,
Az amúgy csen­des, éj­je­len.

Egy bor­dó-szür­ke csí­kos ing;
Egy bőr­ka­bát, mely zse­bé­ben
Sze­ren­cse Frank.
Pár em­lé­ket és ezt hagy­ta rám,
Mi­kor meg­halt, a nagy­apám.

Ne­mis-igen tud­tam, nem mond­ták,
Hogy ham­vaszt­ják, és föld­be te­szik.
Hogy fel­kö­hög­te tü­de­jét.
Fél­tek, if­jú lel­kem meg­há­bo­ro­dik,
Pe­dig gyer­mek­ként még oly' sem­mi a ha­lál,
Ta­lán fel sem tű­nik!

Bez­zeg bőg­ve önt­jük ki ten­ger lel­künk,
Ha ös­­sze­rogy a Mor­zsa, vagy a bár­gyú kis­ma­lac!
Ma meg tán épp for­dít­va; az em­ber meg­ráz­kó­dik,
Vagy csak le­gyint: „Hát ve­szünk majd másikat…!”
Ne­mis-igen tud­tam, nem mond­ták,
Mi­kor e pár em­lé­ket hát­ra­hagy­va
Meg­halt a nagy­apám.