2024. március 28., csütörtök English version
Archívum  --  2010  --  6. szám - 2010. április 19.  --  Irodalom
Ba­logh Gyu­la
álom­ból rez­dü­lök
Címkék: Irodalom

fo­tel­ben ül­ve a gyen­ge láng­ba pis­lo­gok,
szo­bánk a hű­vös­ben re­meg, ker­tünk élet­től ha­gyott.
a me­zőn fá­zós ezüs­töt te­rel a Hold, míg bent
an­dal­gó me­ló­di­ánk szól, s több se kell
egy óra múl­tán ta­vasz-ígé­ret­tel al­szom el:

hogy fod­ros ma­dár­hang úszik az er­dő part­ja­in,
igaz nap­su­gár öle­li a szán­tó ter­mé­keny de­re­kát,
az utol­só dió­hé­jat is ma­guk mö­gött hagy­va a var­jak
el­tűn­nek a föld alá.

új vág­­gyal ocsúd a ká­kics gyö­ke­re,
s a tél fu­kar sze­le sem lop­ja a nap­fény me­le­gét.
én cso­dál­koz­va rez­dü­lök ál­mom­ból: hisz mi­kor
sze­mem le­huny­tam, tél volt, ká­sás feb­ru­ár,
s fagy váj­ta föld­be éles kar­ma­it!

ma pe­dig már lany­ha köd­ben ül­ve a par­kok pad­jai,
s csak es­té­re szí­tunk a tűz­nek lán­go­kat, a re­dőny is
öt után gör­dül alá. nem sok, s a bok­ro­kat meg­töl­tik
a re­cés tü­csök-har­mó­ni­ák!

ma reg­gel nem hát­fá­jós az éb­re­dés,
lá­bun­kat nem kö­ti zord, ól­mos fáj­da­lom,
víg rit­must ko­tyog a ká­vé, mel­lé a zu­hany da­lol.
a ked­ves is fel­éled, nin­csen a mé­la­bú,
fel­ve­szi a rö­vid vász­nat, csók­ja kön­­nyed, hív sza­vú!

e nap­pal a ki­lenc mú­zsa tá­maszt ki­lenc vir­gonc gyer­me­ket,
kik nap­hos­­szat csik­land­ják any­juk duz­zadt ke­be­lét.
meg­an­­nyi köl­tőnk hű­ti tor­kát Kasz­tí­lia for­rá­sa­in,
s resz­ke­tő tér­den áll­va zeng ver­senyt az an­tik agya­gon.

vég­re el­jött a ta­vasz, a vá­gyak so­ra, lán­ca,
éb­re­dés! fe­jem­ről le­ke­rül a toll­pár­na,
mi­kor cso­dál­koz­va ál­mom­ból rez­dü­lök: hisz mi­kor
sze­mem le­huny­tam, tél volt, ká­sás feb­ru­ár,
s fagy váj­ta föld­be ér­ces kar­ma­it!

Bezár