2014. október 20., hétfő English version
Hírek  --  Archívum  --  2007  --  6. szám - 2007. március 12.  --  Irodalom
Miért felejthetetlen mégis…?
Gordon Agáta nemrégiben megjelent, két különálló elbeszélést tartalmazó könyve rendkívüli módon megosztotta a szakmabeliek és az olvasók véleményét – nem is ok nélkül.
A teljesen egyéni hangú szövegek körmönfont stílusa, reformkorinak ható körülírásai és sajátos elbeszéléstechnikája mindenképpen figyelemre méltó, a szöveg sajnálatos hibája azonban, hogy a kezdetek sokat ígérő indulása után ezt nem tudja végig fenntartani, mintha elfáradna, vagy az olvasót engedné hozzászokni stílusához, s bármelyik is áll fenn, semmiképpen sem válik előnyére.
Az Ezüstboxer szereplőinek nevei éppoly sokatmondóak és jelentéssel bírók, mint Kosztolányi epikájának hőseié, gondolok itt akár a Konok családot jellemző konokságra, mellyel felvértezve születendő gyermeküknek mindenképpen a Szása nevet szánják – nemre való tekintet nélkül; mely mintha nyomot is hagyna a leszbikusként megjelenő narrátor nemi identitásában. Az éppen apját elvesztő Szása a hoszszasan felvázolt családfatörténetből próbál valami végső választ kapni életé(nek értelmé)re. Pszichologizál, de valahogy mindent lógni hagy a levegőben, kidolgozatlanul.
A Nevelési kisregény Ő és Társa magányos házikójában töltött napjairól számol be, a nevelési jelző inkább az állattartásra vonatkozik. Elvonultságuk szürke mindennapjairól mesél az állatok (életének és halálának) katalógusszerű felsorolásával, az olvasás során előrehaladva egyúttal kissé ellaposodva is, a végére hagyja a lehetséges, de sánta értelmezői kódot. Nem is ez tűnik a dominánsabb írásnak.
Mindenesetre üdítő olvasmány egy csendes tavaszi délutánon Gordon Agáta könyve, mindenképpen ajánlom mindenki figyelmébe – ha másért nem, a stílusbeli újdonságok burjánzása okozta ínyenckedések végett.
 
Gordon Agáta: Ezüstboxer – Nevelési kisregény. Szignatúra Könyvek, Alexandra, Pécs, 2006.
Szekeres Nikoletta
Bezár