2014. július 28., hétfő English version
Hírek  --  Archívum  --  2007  --  6. szám - 2007. március 12.  --  Kultúra
A hullámokról és a krumpliról
Az kiállítóterem sötétjébe még magam után húzok pár hangfoszlányt a zenéből. A bámészkodók között sétáló felügyelő, mint a sólyom, figyel. Látogatónak öltözik, úgy biztosabb a fogás. Ma is a múlt heti zakójában van. Néha belefújok a fülébe, és elvigyorodom, ahogy csodálkozva tekintget körbe a hosszú teremben, a templomi oszlopsorként kirakott, oltárként megvilágított képek között. Ilyen félhomályban szerettem festeni. A lámpás adta derengés vagy a sötétedés más színeket adott a tárgyaknak, más alakot az embereknek.
Szeretem ezt a kiállítást. Leülök egy sarokba, figyelem az embereket. Jó szórakozás, kicsit mint régen a festés. Megfigyelsz, elkapsz valami jellemzőt, ami ugyanakkor egyszeri. Egy újságíró az egyik múzeumi vezetőt faggatja az előtérben. Addig a vele érkezett fiatal lány, nem bírva a kíváncsiságával, a képek között szökell ide-oda, mint az őz. Hangfoszlányok bújnak át az újságíró válla alatt.
– Minden tekintetben a legek kiállítása, nem csak a látogatók terén... Terveink szerint 400 ezren jönnek el. ...a költség? 400 millió. Ilyen drága kiállítás még Magyarországon nem volt, a biztosítási értéke 200 milliárd forint. A múzeum elmúlt száz évében a legnagyobb kiállítás. Korona a centenáriumon...
 
 
Csendélet: rajztábla, pipa, hagymák és pecsétviasz (1889).
Fotó: Szépművészeti Múzeum
 
Az előtérben a falakról levélrészletek köszönnek. A képekről árulnak el egy-egy apróságot. Furcsa. Ismerős kellene hogy legyen, de mégsem. Ott az az elegáns hölgy. Kezével beszéd közben nagyokat gesztikulál, szerintem drága gyűrűi, karkötői  miatt. Egy apuka türelmesen magyaráz a kölöknek, aki talán menne már. De aztán a kis, rejtett alakokat kezdik keresgetni a rézkarcokon. Ott elbújt egy kaszáló a fa mögött, látod, fiam... Elmosolyodom. A gyerek is.
Egy pár külön utakon járja be a képeket. Régóta lehetnek házasok. Örülnek, ha messze vannak egymás testmelegétől. Mellettük egy fiú meg egy lány – ebben a pár szóban a világ. A fiú szorosan a lány mögé leng, mint a lehelet. Megölelné, de valamiért visszahúzza a kezét. Csak beleszagol a lány hajába észrevétlenül. Taszítanék egyet a vállammal rajta, de átsuhanok.
– A tárlat tematikája is egyedi.  ...a teljes életművet a kezdetektől a végéig... grafikák, rézkarcok... egészen a növények hullámzó mozgását szimbolizáló ecsetkezelésig. Sokan hiányolnak ismert képeket. ...oldalt Van Gogh múzeuma. Azok a festők, akiket nagyon szeretett, Remrandtól Delacroix-ig. ...hátul olyan japán fametszetek, amiket ő is gyűjtött. ...párhuzamok. Meg magyar hatások, Csontváry, Mednyánszky, Derkovits, Czóbel képei.
Végigsétálok a látogatók között. Nem a hozzáértőket szeretem, hanem az egyszerű embert, aki erre a névre: Van Gogh, bejön. Keres valami ismertet. Mondjuk a bekötött füles képet. De aztán mást talál.
– A kritikák... Teljesen pozitív... Több külföldi újság Európa egyik legjobb tárlatának kiállította ki. A múzeum honlapján mindenki maga is bőven talál érdekességeket, adatokat, elemzéseket a képekről, az alkotóról, sőt, jegyet is foglalhat az utolsó, bizonyára zsúfolt időszakra...
Furcsa férfi érkezik. Nadrágja köldök fölé húzva, pólója betűrve, haja kócos, kezében reklámszatyor. De tiszta szemmel nézi a képeket. Én meg őt. Kicsit olyan ez mint régen, a modellekkel. Előtted hevernek, csak észre kell venni a mindennapjaikat. A szegénységben bújó hihetelen méltóságot és erőt. A krumplit. Az én szegényeim ott a képeken úgy tartják azt a darab burgonyát, mintha szentelt víz lenne, amit ékköves kehelyből: munkában kérgesedett, gyerekük fején pihentetett tenyerükből esznek meg.
Csengetnek, lassan tíz óra. Mindenki szaporázza kifelé. A szökdécselő lány fekete, hullámos haja mint éjjeli szélben a magas füvű legelő. Mint a hullámok a festményeken. Aztán lekapcsolják a villanyokat. Csend lesz. Pipára gyújtok, csak a hangulat miatt.
Április 1-jéig még elvagyok itt. Aztán valamelyik képpel visszautazom egy másik múzeumba. Párizsban állítólag ott van Monet. Üldögélek majd kicsit vele, nézegetjük a látogatókat.
Hauptmann Tamás
Bezár