2014. október 26., vasárnap English version
Hírek  --  Archívum  --  2007  --  6. szám - 2007. március 12.  --  Kultúra
Péntek este lelkes szurkolóktól volt hangos a Bálint Sándor Művelődési Ház. A Szegedi Egyetemi Színpad (SZESZ) Kell egy csapat címmel mutatta be új produkcióját. A darabot Mándy Iván regényének és Sándor Pál filmjének felhasználásával írta Czene Zoltán, aki egyben a rendező és főszereplő is. Alcímként a „színházi önéletrajz és végrendelet” megjelölést kapta a mű, amit én úgy fejtettem meg, hogy a foci helyére a színházat tettem. Hogy érthetőbb legyen: Minarik Ede mosodás élete a csapat körül forog. Mindene a Csaba Gyöngye, utolsó fillérjeit is a játékosokra, a csapatra áldozza.
Ugyanez a helyzet az életben is, hiszen Czene Zoltánnak mindene a színház, és mindent megtesz, hogy minél több és jobb előadást lásson a szegedi közönség. Viszont felmerült bennem az a kérdés is, hogy a darabban többször elhangzó „Nincs már igazi magyar foci” mondatot is úgy kell-e értelmeznünk, hogy nincs már igazi magyar színház sem.
A közönséget egy kis szurkolással melegítik be az előadásra. Sokan még zászlókat is kapnak, ezáltal én például Szines rajongója voltam. Ha bemelegítés volt, akkor nyilván „kimelegítés” is lesz. Zárásként egy szereplő-néző közös össztánc zajlik le a játéktéren, ami sikeresen feloldja a közönséget e rendhagyó meccs után.
Hajrá, Csaba Gyöngye! Hajrá, SZESZ!
Petró Julianna
Bezár