Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Jól van, hagylak bőgni” – említette mély empátiával a mellettem ülő kolléga, mikor nem válaszoltam a hozzám intézett kérdésre. A születésnapi gálaest végén Levi bácsi a színpadon táncolt, a közönség állva tapsolt, és tapintható volt az a meghatottság, ami leírva fellengzős giccsnek tűnik, ezért inkább hagyjuk. Király Leventének, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagjának, a nemzet színészének hetvenedik születésnapját ünnepeltük a Kisszínházban. Régi és jelenlegi játszótársak köszöntötték Levi bácsit szép szóval és dallal, tisztességgel és szeretettel.

 

 

Gábor Géza operaénekes köszönti a megkoronázott királyt. Fotó: S. Cs.

 

Most az egyszer teljesen biztos voltam benne, hogy szép lesz az este. Mert vannak olyan emberek, akiket könnyű szeretni, akik olyan esendőek, mint mi magunk, mégis tiszták. Nem az a szent vagy szenteskedő, spártaian mártírszerű, embertelenül tiszta „jó”, hanem élettől kicsattanó eső-kelő „jó”. Király Leventét azért szeretik városszerte, mert ilyen. És ezért éreztem, hogy jó lesz a születésnapi estje, mert tudtam, hogy ez tényleg róla fog szólni.

És amikor a Járom az utam dallamára Levi bácsi besétált a színpadra, már eldőlt minden. Vastaps, csípője riszálásakor olyan üdvrivalgás, amilyet bármelyik meztelenre vetkőzött rockegyüttes megirigyelt volna. De Király Levente úgy tud megjelenni, ahogy nagyon kevesen. Akár ennyi műsor is elég lett volna ahhoz, hogy a közönség elégedetten távozzon.

A tévés showműsor díszletéhez hasonlító színpad egyik felén nagy fotel várta a nemzet színészét, hogy ott fogadja a köszöntéseket, illetve beszélgessen Tandi Lajos újságíróval, a háttérben pedig a színház embereiből alakult könnyűzenekar szolgáltatta a hangaláfestést. Hogy először a főiskolai pajtás, Pásztor Erzsi – Bors néni és a színitanodás gyerekek köszöntsék az ünnepeltet, majd sorban utána mindenki. Mese, vers, mulatság, de a lényeg, a figyelem. Ahogyan a színészek követték Levi bácsi minden rezdülését, igyekeztek a kedvében járni, de vigyázni is rá, megnevettetni, megtáncoltatni és szeretni. És ahogyan a születésnapos figyelt a kollégáira, volt részese minden játéknak, tvisztelt, ha kellett, megijedt, ha arra volt szükség, és igyekezett „nem bőgni”, ahogyan ő mondta.

 

 

Az ünnepeltet Gömöri Krisztián is megnevettette. Fotó:  S. Cs.

 

A műsor zárásaként jött Kovács Zsuzsa, a nagy operettista, Király Levente régi játszótársa, és énekelték együtt a Barbarát, végül a tortát betolta Zsótér Sándor, s akkor már pityergett a fél színház.

Közben Székhelyi József felolvasta Botka László köszöntőlevelét, amelyből az is kiderült, hogy Király Leventét Szeged díszpolgárának ajánlja majd a közgyűlés előtt, meghallgattuk a díjak nevét, számát, sorát, de a lényeg az volt, hogy Király Levente bár a nemzet színésze, de szerencsére még inkább a miénk.