2014. november 28., péntek English version
Hírek  --  Archívum  --  2007  --  6. szám - 2007. március 12.  --  Kultúra
Vedd és olvasd?
Mi veszélyes lehet egy könyvben? Papírlapok, kötve, némi festék.
Mégis, nem muszáj Umberto Eco A rózsa neve című regényének mérgezett könyvoldalaira gondolni, hogy tudjuk, időről időre akadnak olyan könyvek, melyek olvasásától a legkülönbözőbb okokból: vallási, politikai, erkölcsi megfontolásokból tiltották el az embereket. Mert persze a könyv nem csak ezen egyszerű anyagok kötése, a betűk és főként annak jelentései bármikor veszélyessé válhatnak a mindenkori hatalom számára.
 
Tiltott gyümölcs
 
Bár a Somogyi-könyvtár kiállításaira véletlenül is bukkanhat a látogató, nem árt néha célirányosan a tárlók felé venni az irányt. Most, márciusban különösen érdekes tárlatot láthat az érdeklődő könyvtárhasználó a harmadik emelet olvasótermében, a különgyűjtemény szomszédságában. A tárlók és üvegablakok mögött ugyanis az időről időre különböző okok miatt tiltólistára került könyvekkel találkozhatunk, azokkal a könyvekkel tehát, melyeket ötszáz vagy éppen csak ötven évvel ezelőtt nem láthattak, nem olvashattak. Miközben a jelenkori nézelődő egzotikus érdeklődését sem róhatjuk fel nagyon másnak, mint hogy a tiltott gyümölcs mindig édesebb. A valaha kicenzúrázott rész mindig érdekesebbnek tűnik, ahogy mára a televízió sípszava sem elfedi, sokkal inkább kiemeli a káromkodásokat.
Az első nagy hatású tiltólistát még IV. Pál pápa állította össze 1559-ben, s ezt az indexet valójában csak II. János Pál pápa vonta vissza immár 1992-ben. A bűnös könyvek ezen jegyzékén „természetesen” elsősorban protestáns írók szerepeltek, de azok a természettudományos tudósok is, akiknek tanai veszélyeztethették az egyház által bizton fenntartott világképet. Ki hallott már például olyan felforgatóan ostoba fantazmagóriáról, hogy a Föld ahelyett, hogy teremtett világunk középpontja lenne, a Nap körül forog? Ki hallott már – persze több száz évvel ezelőtt. Ismerjük a történetet: Galileo Galileit ezen merész elképzelése miatt majdhogynem halálra ítélték. A Somogyi-könyvtár kiállításán az itáliai csillagásznak a világegyetemről írott ezen, korában botrányos, később már elismertsége miatt nagy hatású könyvét is láthatjuk. Ezek a lassan fél évezredes régiségek pedig nem csupán történelmi múltjuk súlyánál fogva, de éppen az idő múlása miatt még különlegesebbnek tetsző esztétikai értékük miatt is érdemesek a figyelemre. A nagy, metszetekkel gazdagon illusztrált, kalligrafikus kötetetek képzőművészeti szempontból is egyedülállóak, főleg a famentes puhaborítás korszakában.
 
 
Galileinek a világegyetemről írott, korában botrányt keltő kötetét is láthatjuk.
Fotó: V. Cs.
 
Ízlések és cenzúrák
 
Annak persze, hogy mi miatt ítélhet a mindenkori hatalom veszélyesnek, felforgatónak vagy éppen csak nemkívánatosnak egy-egy olvasmányt, számtalan oka lehet, mely okok változatosságát és változását jól nyomon lehet követni a kamarakiállítás anyagán. Galilei műve mellett ott a valaha tiltandó, mára kultúraépítő Voltaire és Rousseau munkája vagy éppen Hume vizsgálódása az emberi értelemről. De már a korai időkben feltűnnek a tiltott testtel foglalkozó könyvek, Boccaccio Dekameronjával az élen, melynek irodalmi értékeit mára senki sem vitatja, még ha a nagyobb közönség a zaftosabb részletek miatt is üti fel, ha felüti. Külön tárlót kaptak az erotika könyvei: a hindu Káma-szútra, Casanova emlékiratai s szépaszszonyokról szóló pikáns történetek és versek, melyek persze mind gazdagon vannak illusztrálva, és melyek – valami sajátosan szomorú módon – ma már nem is tűnnek olyan pikánsnak.
A magunk mögött hagyott, de minket még jócskán meghatározó huszadik században azonban, legalábbis a tiltandó könyvek szempontjából úgy tűnik, a politika volt a meghatározó. Az 1930-as évek végétől nemcsak a zsidó szerzőket üldözték, hanem műveiket is zárolták, a kiállításon így láthatjuk Kabos Ede vagy éppen Stefan Zweig könyveit. De tiltott volt egy időben a Kommunista kiáltvány csakúgy, mint később a kommunista cenzúra időszakában titokban írt és terjesztett szamizdatok, melyek közül talán a Beszélő vált a legnevezetesebbé; gyűjteményes kiadása szintén látható a tárlaton.
 
Az üveg mögött
 
És hogy hogyan maradhattak fent ezek a könyvek az emlékezet számára, ha egyszer valóban tiltották őket? A Somogyi-könyvtár jelen kiállításának anyagát szó szerint előző igazgatóinak köszönheti. Móra Ferenc, Csallány Dezső vagy Szőke Mihály ugyanis voltak olyan előrelátók, hogy a hatóságoknak beszolgáltatandó könyvek közül csak a másodpéldányoktól váltak meg. Az eredetik mindeközben bélyegzővel védve feküdtek a pincék mélyén, hogy e zárolt könyvek valóban a nemzetközi szakzsargon által „méregszekrénynek” nevezett félreeső, féltve őrzött polcokon várják ki sorukat. Ezen kötetekből most Szőkefalvi-Nagy Erzsébet, a Somogyi-könyvtár igazgatója rendezte meg az átfogó tárlatot, mely felszínre hozza ezeket a régi titkokat.
Miközben, ne feledjük, itt is érvényesül minden kiállítás szükségszerű védelmének örök paradoxona: miközben a tárlókon megpillanthatjuk a valaha tiltott könyveket, az üveglapok még mindig elválasztanak attól, hogy kézbe vehessük és valóban lapozzuk őket.
Turi Tímea
Bezár