2024. április 16., kedd English version
Archívum  --  2007  --  6. szám - 2007. március 12.  --  Sport
Életmód – Szunnyadó titkok
Egy átlagember élete egyharmadát tölti alvással. Meglehetősen sok idő ahhoz, hogy foglalkoztasson bennünket, mi is zajlik ez idő alatt. Pihenés? Vagy adatfeldolgozás? Ahogyan Krajcsi Attilától, az SZTE BTK Pszichológia Tanszék egyetemi adjunktusától megtudtuk, még ma sem teljesen tisztázott ez a kérdés, hiszen a szakértők egy része az utóbbiként definiálja – még oktatási módszer is épül az alva tanulásra –, mások szerint erről szó sincs. Az utóbbi időben azonban kutatások bizonyították, hogy ha a tananyag elsajátítása és visszakérdezése között alszunk, sikeresebben adjuk vissza a tanultakat. Agyunk folyamatosan aktív az alvás óráiban is. Lássuk tehát, mi történik tulajdonképpen.
 
 
Pihenés és/vagy adatfeldolgozás? Fotó: szegy
 
Krajcsi Attila lapunknak elmondta, hogy – bár talán ez tűnne logikusnak – nem egyre mélyebben alszunk az éjszaka folyamán, hanem másfél-kétórás alvásciklusok váltják egymást szervezetünkben, amelyek során az alvás először egyre mélyebb, majd újra felületesebb, azaz az agyi elektromos hullámtevékenység erősebb vagy gyengébb lesz. Az alvás során paradox szakasznak is nevezett REM-szakaszok jelentkeznek: ezek gyors szemmozgás jellemezte rövid időszakok, amik alatt mindig álmodunk. Ilyenkor az alvó látszólag szendereg, valójában azonban nehéz felébreszteni. Átlagos esetben 4-6 alvásciklus telik el egy éjszakányi alvás alatt, vagyis ennyi az átlagember alvásszükséglete. Ez persze koronként változik – nemcsak a mennyiség, hanem a „beosztás” is. Az USA-beli Rhode Island-i egyetem tudósai például bebizonyították, hogy a kamaszok nem véletlenül maradnak fenn késő éjszakáig, és szenvednek annyit a korai felkeléstől: szervezetük alvóidőszaka ugyanis ekkortájt tolódik ki este tizenegy és reggel kilenc óra közé. Azt sajnos nem magyarázza meg a kutatás, hogy az egyetemisták alvásszükséglete miért olyan nehezen egyeztethető össze az egyetemi órabeosztással.
Tóth Katalin
Bezár