2014. október 31., péntek English version
Hírek  --  Archívum  --  2007  --  6. szám - 2007. március 12.  --  Vita
Tisztelt Szerkesztőség!
Köszönöm megtisztelő felkérésüket. Mindazonáltal sajnálattal kell közölnöm, hogy a most kezdeményezett vitában nem kívánok részt venni. Éppen a napokban besűrűsödött elfoglaltságaim sem engedik meg, hogy a kért gyorsasággal válaszoljak, meg aztán úgy vélem, hogy nemrégen a Szeged című folyóirat 2006 szeptemberi számában kifejtettem véleményemet, s már csupán az idővel és hellyel való takarékosság okán is célszerű az ott leírtakat akkor újra elővenni, ha szakszerű és alapos bírálatban részesültek. Távolmaradásom döntő oka azonban az, hogy más módszert tartanék megfelelőnek egyetemünk múltjának megbeszélésére, mint ami az önök közreműködésével is kialakulni látszik. Tévedés ne essék, szerintem is megilleti egyetemünk minden polgárát az a jog, hogy véleményt alkosson intézményünk múltjáról.
Kívánatos lenne azonban elsődleges fontosságot tulajdonítanunk annak, hogy ez minél alaposabb szakmai ismeretek birtokában történjék meg, s kinek-kinek lehetőségei mértékében mindent meg kellene tennie annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson. Elképzelésem szerint tehát azután lenne célszerű beszélni a szóban forgó hatalmas időszak, több mint négyszáz esztendő általános tanulságairól, hogy minden egyes korszak szegedi és nem szegedi, esetleg kelet-közép-európai, vagy még tágabb körből kikerülő szakemberei megvitatták az adott időszak egészen konkrét problematikáját. Ezek megszervezésével és közzétételével lehetne bemutatni például, hogy a legfrissebb nemzetközi eredmények szerint mennyire a konkrét szituációtól függ, mit is neveztek universitasnak vagy akadémiának, s hogy milyen volt a viszony a különböző iskolatípusok között, s ezeknek milyen hálózata alakult ki a 16. század végére.
Szerintem a szegedi egyetem műhelyei többségének szakmai igényessége szinte kötelezne is bennünket az ilyen típusú eszmecserék gondozására, s ezek után lenne célszerű megfogalmaznunk a megtett út általánosítható jellemzőit. Az egyetemünk múltjával való foglalkozás mostani szakaszában ezt azért tartom elengedhetetlennek, mert nagyon hosszú ideje nem került sor egyetlen korszak szakembergárdája ilyen típusú megszólaltatására sem. Amint a mostani kerekasztal egyik kezdeményezőjének el is mondottam, a legnagyobb örömmel vennék részt azoknak a 16-17. századra szakosodott, legszélesebb értelemben vett történészeknek és filológusoknak a megmozgatásában és összehozásában, akik forráspublikációikkal vagy tanulmányaikkal már tanúbizonyságot tettek arról, hogy elmélyült és alapos ismeretekkel rendelkeznek, s akik véleményét könnyelműség lenne mellőznünk.
Elnézésüket kérem a szokottnál talán hosszabb válaszért, de megtisztelő felkérésükre nem mondhattam egyszerűen nemet. Önökre bízom annak eldöntését, hogy a leírtak közérdekűek-e, s bármilyen formában megismertetik-e tartalmával lapjuk olvasóit. Tisztelettel:
Balázs Mihály
egyetemi tanár
Bezár