SZTE Info

Szabadegyetem– Szeged: A művészet születése

Gyenge Zoltán, az SZTE BTK Társadalomelméleti Intézet Filozófia Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára A művészet születése címmel tartott előadást november 13-án a Szabadegyetem – Szeged sorozatban.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Gyenge Zoltán az előadását egy Joachim Winckelmann-idézettel indította: „A művészet legtisztább forrásai nyitva állnak: boldog az, ki megtalálja és megízleli azokat.” Ennek kapcsán rátért a művészet jelentőségére. Kiemelte, hogy a mindennapi ember szemszögéből is fontos, valamint egészséges a művészettel foglalkozni, hiszen kiemel minket a hétköznapok közönyös világából. A bevezető után a művészettel kapcsolatosan általában felmerülő kérdésekkel kezdett foglalkozni. Mi a szép, és hol kezdődik a művészet? Lehet-e beszélni a művészetről, vagy azt csinálni kell? Van-e haszna a művészetnek? Kell-e a művészetnek erkölcsileg megfelelőnek lennie? Bizonyára ezek a kérdések a legtöbb emberben valamilyen formában már megfogalmazódtak. Az előadó tehát megpróbálta a közönséget ilyen módon közelebb vinni a témához, azonban ezt nem minden esetben az egyértelmű válaszok megadásával tette, viszont mindenképp hozzásegített a kérdés megfelelőbb módon való megközelítéséhez.

 

A továbbiakban a művész státuszát, szerepét vizsgálta Gyenge Zoltán a történelem különböző meghatározó szakaszaiban. Az antikvitásban mint szakmunkás jelenik meg, aki a poliszoknak vagy magánvállalkozóknak dolgozik. A kora újkorban a művész tudós státuszba kerül, aki a sokszor diplomáciai feladatokat is ellát. A felvilágosodás időszakában a művészet szerepe is átalakul. Az arisztokrácia elveszíti a szerepét, és a szabadság mint érték az élet elé lép. A romantika korszakában az ész helyett az érzelmek kerülnek előtérbe. Az egyén fontossága megnő. Gustave Courbet meghirdeti a társadalmon kívül élést, hiszen úgy gondolja, hogy a művészet így tudja megőrizni a szabadságát. A 20. századra a művészek popsztári státuszt töltenek be.

 

Ezen áttekintés után az előadó rátért a kérdések kifejtésére. Mit nevezünk művészetnek? Hegel szerint a művészetnek van egy általános szükséglete, minden embernek van igénye a művészetre. Aki ezekről lemond, az ember mivoltáról mond le. A művészet szemben áll a rossz, mulandó világgal, helyette egy szellemi magasságba emeli az embert.

 

A következő felvetés a szép eredetére és annak természetére vonatkozott. Platón úgy gondolta, hogy az ideák világában látjuk a szép ideáját, azonban ezt születésünkkor elfelejtjük. A földi életünkben Erósz indítja el az anamnézist, tehát a visszaemlékezést. Ez a folyamat akkor lehet megfelelő, ha az adott látvány az állatias érzések helyett égi gyönyört okoz. A művész ezt az isteni megszállottságot reprezentálja.

 

Mi lehet a célja művészetnek, merült fel a kérdés, amelyet ismét Hegel gondolatai alapján, de negatív módon közelítettünk meg. Mi nem lehet a célja a művészetnek? Nem lehet az cél az érzelmek felkeltése, hiszen azok minden esetben vonatkoznak valamire. Nem lehet továbbá a természet utánzása, hiszen az túl hamar kielégítené az igényeket, és unalmassá válna. El lehet-e várni, hogy tanítson a művészet? A művészet az egyénhez szól, és nem ad általános bizonyosságokat, melyek a tanításhoz elengedhetetlenek. Továbbá lehet-e célja a művészetnek a morális nevelés. Ez a felfogás a szélsőséges politikai pártok propagandájának volt a része a 20. században. Ebből is látszik, hogy ebben az esetben a művészet eszközzé redukálódik, valamint szintén általánosított mondanivalót akasztanak a nyakába. Hegel szerint ezekkel szemben a művészetnek a célja az igazság felfedése, saját sorsunk feltárása és ábrázolása kell legyen.

 

A következő kérdés a művészetről való beszédre vonatkozott. Analitikus értelmezésben, mint például a verselemzés, nem érdemes foglalkozni a művészettel, hiszen ilyen módon nem kezeljük egészként az adott műalkotást. Ezzel szemben a szintetikus értelmezés szerint a műalkotás élményként értelmezhető, tehát a művészetről való beszéd is művészet. A legutolsó és legaktuálisabb kérdés, hogy él-e a művészet, vagy meghalt. Hans Belting szerint a művészeteknek a művészettörténet és a múzeum a vége. Schelling úgy vélekedik, hogy a művészet akkor hal meg, ha a hasznosságot várjuk el tőle. Gyenge Zoltán véleménye, hogy a művészet természetesen él és élni is fog. Ezt egy Karl Philipp Moritz-idézettel támasztotta alá: „A legnagyobb feladat, a legnemesebb gondolat számunkra az, hogy önmagunk legyünk, ezért halandó ajkáról nem hangozhat el fenségesebb szó a szépről, mint az, hogy van!”

 

Az előadás befejezéséül egy rendkívül megindító darabot hallhattunk, Franz Schubert Winterresise című dalciklusából a Der Leiermannt, melyet Thomas Quasthoff, egy rendkívül tehetséges, világhírű basszusbariton adott elő.

 

Czakó Balázs

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2018. január 19.

_MG_8971

Javított kiválósága számarányain a Szegedi Tudományegyetem: a 2016-os adatokhoz képest száznál is több, 2017-ben összesen 225 tehetséges egyetemista, doktorandusz és ifjú oktató nyerte el az Új Nemzeti Kiválósági Program ösztöndíját. A sikeres ifjú kutatók közül az Újvidékről az SZTE doktori iskolájába érkező Kartali Tündét kértük villáminterjúra.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • február 21.
    17:55 - 19:00
    Mohr Richárd, az SZTE Konfuciusz Intézet igazgatója "Megérteni Kínát – a kulturális különbségek kezelése a mindennapi élet során" című előadásában arra a kérdésre is válaszol, hogy Mindenki számára ismert, hogy Kína „más”, eltérő a kultúra, különböznek a szokások, de vajon mi ennek az oka? Honnan erednek a különbségek, mi a történelmi hátterük és hogyan hatnak a mindennapjainkra? Mai világunkban ezer szállal kötődünk Kínához, és a kapcsolódásunk során elengedhetetlen, hogy jobban megismerjük és ezáltal jobban elfogadjuk kulturális különbözőségünk okait. Az előadás a kínai és magyar gondolkodás hátterének elemzésén és különböző magyar-kínai együttműködések konkrét történetein keresztül mutat rá a kulturális különbségek okaira, ezáltal segítséget nyújt az eltérő viselkedés megértéséhez és elfogadásához.
  • február 21.
    18:00 - 19:30
    Jegyet vagy bérletet kell váltani az SZTE BTK AudMax Estekre. Vígh Éva irodalomtörténész professzor előadásának tartalma: Az olasz reneszánsz kor irodalom- és művelődéstörténetének nem szokványos megközelítésére vállalkozik az előadás, amikor az ember morális képét a szamár – irodalomban és festészetben megjelenő, szimbolikáját tekintve többértékű – alakján keresztül vázolja fel. Különböző műfajokban, Boccacciótól a barokk korig néhány érdekes példán keresztül láthatjuk az állatszimbolika szerepét a művelődésben. Az olasz reneszánsz egyik legismertebb képviselője, Niccolò Machiavelli kevéssé ismert, A szamár című szatirikus költeményének bemutatása az állatszimbolika szempontjából is igen tanulságosnak ígérkezik.
  • február 23.
    10:00 - 14:00
    A mindennapi oktató-nevelő munkában is hasznosítható, gyakorlatias témájú előadásokat és interaktív foglalkozásokat foglal magába az a pedagógus workshop, amelynek részletes programja itt olvasható: http://www.geosci.u-szeged.hu/hirek/2018/meghivo-pedagogus?objectParentFolderId=41274 A rendezvényen a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, jelentkezni 2018. február 22-ig az alábbi linkről elérhető lapon lehet: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSc-zUzsY7fp0T8R4zE3LV__Lr5-bN80GtjALDSOUZhjFKdu1Q/viewform
  • február 26.
    18:00 - 19:30
    Az SZTE Mentor(h)áló projekt Pedagógiai Esték sorozatának visszatérő vendége: dr. Boldizsár Ildikó mesekutató-meseterapeuta, aki előadásában a felnőtté válással kapcsolatos mesék tanulságait összegzi.
  • február 28.
    17:55 - 19:30
    Szalai Anikó, az SZTE ÁJTK adjunktusa Hétköznapi nemzetközi jog című előadásában kifejti: általában az emberek úgy gondolják, hogy a nemzetközi jog egy elvont szelete a jognak, amely a külföldiekre, másokra vonatkozik, de a mi hétköznapjainkat biztosan nem érinti. A nemzetközi jog azóta létezik, amióta államok vannak. Ez a jogterület eredetileg az államok közötti kapcsolatok rendezését szolgálta, azonban a technikai és társadalmi fejlődés elvezetett a nemzetközi jog kiszélesedéséhez. Kibővült a nemzetközi jog alanyainak köre, így az államok és nemzetközi szervezetek mellett ide soroljuk az embereket, sőt mostanában már a gazdasági társaságokat is. A nemzetközi jog áthatja a mindennapi életünket, onnantól kezdve, hogy bekapcsoljuk reggel a telefonunkat, megesszük a banánunkat és munkába megyünk, odáig, hogy este megnézzük a híreket.