SZTE Info

Szabadegyetem– Szeged: A művészet születése

Gyenge Zoltán, az SZTE BTK Társadalomelméleti Intézet Filozófia Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára A művészet születése címmel tartott előadást november 13-án a Szabadegyetem – Szeged sorozatban.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Gyenge Zoltán az előadását egy Joachim Winckelmann-idézettel indította: „A művészet legtisztább forrásai nyitva állnak: boldog az, ki megtalálja és megízleli azokat.” Ennek kapcsán rátért a művészet jelentőségére. Kiemelte, hogy a mindennapi ember szemszögéből is fontos, valamint egészséges a művészettel foglalkozni, hiszen kiemel minket a hétköznapok közönyös világából. A bevezető után a művészettel kapcsolatosan általában felmerülő kérdésekkel kezdett foglalkozni. Mi a szép, és hol kezdődik a művészet? Lehet-e beszélni a művészetről, vagy azt csinálni kell? Van-e haszna a művészetnek? Kell-e a művészetnek erkölcsileg megfelelőnek lennie? Bizonyára ezek a kérdések a legtöbb emberben valamilyen formában már megfogalmazódtak. Az előadó tehát megpróbálta a közönséget ilyen módon közelebb vinni a témához, azonban ezt nem minden esetben az egyértelmű válaszok megadásával tette, viszont mindenképp hozzásegített a kérdés megfelelőbb módon való megközelítéséhez.

 

A továbbiakban a művész státuszát, szerepét vizsgálta Gyenge Zoltán a történelem különböző meghatározó szakaszaiban. Az antikvitásban mint szakmunkás jelenik meg, aki a poliszoknak vagy magánvállalkozóknak dolgozik. A kora újkorban a művész tudós státuszba kerül, aki a sokszor diplomáciai feladatokat is ellát. A felvilágosodás időszakában a művészet szerepe is átalakul. Az arisztokrácia elveszíti a szerepét, és a szabadság mint érték az élet elé lép. A romantika korszakában az ész helyett az érzelmek kerülnek előtérbe. Az egyén fontossága megnő. Gustave Courbet meghirdeti a társadalmon kívül élést, hiszen úgy gondolja, hogy a művészet így tudja megőrizni a szabadságát. A 20. századra a művészek popsztári státuszt töltenek be.

 

Ezen áttekintés után az előadó rátért a kérdések kifejtésére. Mit nevezünk művészetnek? Hegel szerint a művészetnek van egy általános szükséglete, minden embernek van igénye a művészetre. Aki ezekről lemond, az ember mivoltáról mond le. A művészet szemben áll a rossz, mulandó világgal, helyette egy szellemi magasságba emeli az embert.

 

A következő felvetés a szép eredetére és annak természetére vonatkozott. Platón úgy gondolta, hogy az ideák világában látjuk a szép ideáját, azonban ezt születésünkkor elfelejtjük. A földi életünkben Erósz indítja el az anamnézist, tehát a visszaemlékezést. Ez a folyamat akkor lehet megfelelő, ha az adott látvány az állatias érzések helyett égi gyönyört okoz. A művész ezt az isteni megszállottságot reprezentálja.

 

Mi lehet a célja művészetnek, merült fel a kérdés, amelyet ismét Hegel gondolatai alapján, de negatív módon közelítettünk meg. Mi nem lehet a célja a művészetnek? Nem lehet az cél az érzelmek felkeltése, hiszen azok minden esetben vonatkoznak valamire. Nem lehet továbbá a természet utánzása, hiszen az túl hamar kielégítené az igényeket, és unalmassá válna. El lehet-e várni, hogy tanítson a művészet? A művészet az egyénhez szól, és nem ad általános bizonyosságokat, melyek a tanításhoz elengedhetetlenek. Továbbá lehet-e célja a művészetnek a morális nevelés. Ez a felfogás a szélsőséges politikai pártok propagandájának volt a része a 20. században. Ebből is látszik, hogy ebben az esetben a művészet eszközzé redukálódik, valamint szintén általánosított mondanivalót akasztanak a nyakába. Hegel szerint ezekkel szemben a művészetnek a célja az igazság felfedése, saját sorsunk feltárása és ábrázolása kell legyen.

 

A következő kérdés a művészetről való beszédre vonatkozott. Analitikus értelmezésben, mint például a verselemzés, nem érdemes foglalkozni a művészettel, hiszen ilyen módon nem kezeljük egészként az adott műalkotást. Ezzel szemben a szintetikus értelmezés szerint a műalkotás élményként értelmezhető, tehát a művészetről való beszéd is művészet. A legutolsó és legaktuálisabb kérdés, hogy él-e a művészet, vagy meghalt. Hans Belting szerint a művészeteknek a művészettörténet és a múzeum a vége. Schelling úgy vélekedik, hogy a művészet akkor hal meg, ha a hasznosságot várjuk el tőle. Gyenge Zoltán véleménye, hogy a művészet természetesen él és élni is fog. Ezt egy Karl Philipp Moritz-idézettel támasztotta alá: „A legnagyobb feladat, a legnemesebb gondolat számunkra az, hogy önmagunk legyünk, ezért halandó ajkáról nem hangozhat el fenségesebb szó a szépről, mint az, hogy van!”

 

Az előadás befejezéséül egy rendkívül megindító darabot hallhattunk, Franz Schubert Winterresise című dalciklusából a Der Leiermannt, melyet Thomas Quasthoff, egy rendkívül tehetséges, világhírű basszusbariton adott elő.

 

Czakó Balázs

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2017. december 06.

kiemelt_Dux_Laszlo

Biológia, kémia és fizika tantárgyból, valamint a Nobel-díjas rektor életéből, munkásságából áll össze évről évre az egyre népszerűbb SZTE Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny kérdéssora. A zsűri elnökével, prof. Dr. Dux László tanszékvezető egyetemi tanárral a Szent-Györgyi-örökségről és a középiskolások versenyéről beszélgettünk.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • december 5. 17:00 - 15. 20:00
    Az SZTE 2017-es Szent-Györgyi emlékév programjaként az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság Kulturális Iroda Minden, ami C-vitamin címmel fotópályázatot hirdetett. A felhívására érkező fényképeket tekinthetik meg a kiállításon. A kiállítást megnyitja: Dr. Datki Zsolt neurobiológus (SZTE ÁOK). Közreműködik: Dr. Kosztolányi József egyetemi docens (SZTE TTIK Bolyai Intézet). A fotókiállítás 2017. december 15-ig, munkanapokon 8-20 óra között tekinthető meg.
  • december 11.
    06:28 - 06:28
    Az SZTE Mentor(h)áló projektjének Pedagógiai esték sorozatában Kozma-Vízkeleti Dániel család- és pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus az alábbi kérdésekre keresi a választ: Valóban papír-e a papír? Mit várunk egy ünneptől? Mi a lélektani jelentősége a hétköznapi rutin megtörésének? Van-e lelki jelentősége az ünnepi viseletnek? Hogyan őrizzük meg hagyományainkat a megváltozó rítusok során? Jobb-e a Halloween és a Valentin-nap a hagyományos ünnepeknél – mit adnak nekünk az újonnan divatossá vált események? És tényleg, miért fontosak azok a hétköznapi apróságok…?
  • december 11.
    17:00 - 18:30
    Dudás Csilla, kétszeres Sófi-ösztöndíjas PhD vegyészhallgatóval (SZTE, TTIK) Újszászi Ilona újságíró (SZTE NKI) beszélget.
  • december 12.
    17:30 - 18:00
    Az SZTE Mentor(h)áló projekt és a Szent-Györgyi Albert Agóra „vetítős” sorozatának témája: Irán és Burma. Kalauzunk: Németh György, aki sokáig pedagógus-technikus a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd az MTI újságíró-fotóriportere volt 24 évig, most szabadúszó, illetve nyugdíjas fotográfus. Ez a két különleges és a hétköznapi utazó számára kevésbé elérhető úticél gyönyörűséges fotói lesznek láthatók, megspékelve azzal a témával, hogy "Hogyan készüljön egy fotós, ha ismeretlen tájakon, ismeretlen kultúrát szándékozik megörökíteni?".
  • december 15.
    06:16 - 06:16
    Az SZTE Mentor(h)áló projekt és a Somogyi-könyvtár közös, Pedagógiai esték című sorozatának advent váró programjának vendége: Kondé Lajos, a szegedi Dóm plébánosa, akinek az ifjúságért végzett munkáját Pro Urbe Szeged-díjjal és Csongrád megye díszpolgári címével is elismerték már.